2022. szeptember 20.

Ülök 2122-ben a táj pörsenését eltüntető nyíres suttogó fái alatt, Közép-Kürüc csillogó vizű mesterséges tava partján, amelyen az akkor már eltűnt egykori Gyilkos-tó (Viridis Kft. által bérbe adott) csónakjain tölti idejét a boldog gyergyószentmiklósi, aki előrelátó őseinek köszönhetően egy takaros bányavárosban nőtt fel, ahol porszívóval takarították már 75 éve a fasorok között kígyózó gödörmentes utcákat. Egy igen bőkezű, angyali befektetőnek köszönhetően valósult mindez meg, aki nem elvitte innen az értékes ásványt, hanem gyergyóiak százainak munkát adva, helyben dolgozta fel a világ talán legtisztább szienitjét, s csak a gyár termékeivel ereszkedett be az elektromos nyerges vontató az Észak-Erdély gyorsforgalmi útra, vagy a vasútállomásig, sürgősebb megrendelés esetén a gyergyóremetei röptérig.
Azokra a maradiakra gondolok, akik épp száz éve, 2022 őszén, olyan elkeseredetten – az európai gondolkodást elvetve – tiltakoztak egy talián illemhely, fürdőszoba, konyha és más helyiség számára gyönyörű – szienit alapú – nélkülözhetetlen tárgyakat gyártó, talián nagyvállalkozás megjelenése ellen. Nem hittek az azóta megvalósult, a város nevét is világgá röpítő csodának, ami eredménye ez a tündérmesébe illő szabadidőpark is, igen szelíd medvéivel, igazi, békén hagyott –nem műanyag – fekete hattyúival, stégjeivel. Azokra gondolok, akiknek nem számított semmi ígéret, mézesmadzag, ahogy pár évvel az újabb kopogtatás előtt, Gyergyóditróban sem. Azokra a balgákra, akik szembe mentek a haladással, akik fákat ültettek, akkor is, ha nemegyszer hiába, akik számára a közösség fontosabb volt, mint a pillanatnyi mámort okozó mákony.
Akkor mindössze hetvenöt éves voltam, s hála e bányának, lám, néhány hónapja tiszta fejjel ünnepelhettem a százhetvenötöt is. Mert csodát művelt az igen korszerűen kitermelt ásvány el-elszabaduló pora is, ami be-bekíváncsiskodott a Cseke oldalából, jött az egykori Bajna, majd Táncsics, aztán Tűzoltó utcán, ahogy az eső is gyermekkoromban, pontosan 5 percre rá, ahogy a Csekén zuhogni kezdett.
Épp egy pisztrángot emelnék ki…
Hol is vagyok? Uram, hol is vagyok?


Forrás: Hargita Népe, 2022, szeptember 20.