Még egyszer utoljára
a nyár villantja erejét
mint haldokló, ki
emelni akarja kezét,
hogy él, hogy itt van
nem megy el.
De beérett a szőlő
megvolt a szüret
és sötét pincék mélyén
sem lankad a lendület,
szortyog a nemes lé.
Falun a dió sárban,
koppanó gesztenye
a betonvárosban.
Világ körüli út- ez a remény,
rezgi két ökörnyál
egy fa levelén
majd ellendülnek,
hajbakapva reménykednek.
A holtak napja közeleg
fagyos esték,
ködös reggelek
és az a sok eső…
csak a hangulatot
áztatja el…
viszlát nyár
menned kell!