A szabadság hülyét csinál az emberből. Ilyenkor kezdjük azt képzelni, hogy jogaink vannak, hogy tulajdonképpen nekünk is jár valami, hogy a hűség felülvizsgálandó, meg más ilyen ostobaságokat. Ilyenkor kapunk észbe, hogy zárt rendszerekben is van a szabadságnak valamelyes lehetősége – lásd Iskola a határon -, s hogy ki kellene valamiképpen aknázni őket.
Mármint nem is a szabadság teszi mindezt – addig még sok van -, hanem a szabadság vágya. Elképzelünk valamit, és abban reménykedünk, mindenki azt képzeli.
Az aradi tizenhárom is ebbe halt bele, szóval a szabadság egyáltalán nem életbiztosítás. Mi harminc éve élünk szabadságban, és biztos vagyok benne, hogy többen többször megbántuk, hogy egyáltalán élünk.
De hát még élünk, és még mindig gondolunk valamit róla. Ahányan, annyifélét, Damjanichtól Kiss Ernőig.

Forrás: szerző FB-oldala