Feldobja szemernyi magántulajdonát,
ki bort, sört, ki zsíroskenyeret.
Van, aki mondjuk szüzességével garantál,
ha aznap éppen arról szól a tétel.
Amikor önzetlenségből doktorálsz,
számít-e akkor az adott téma?
Gyomorbaj, hányinger,
agyzavar, altest…
mindenkinek valami esedékes cetli.
Kihúzza, felel majd érte,
felel majd mások helyett is,
vagy elhallgatja éppen…
így megy ez: fölényesen,
kiszámítható, tollvonásnyi szinten.

Közismert hangon szól be a telefon – mintha
reggeledne már – olyanok a színek.
Ott közeledik csigalassan
az a gép… tudod, éppen az ég alatt;
ahol felkel a nap, ott él, mint köztesgazda,
vagy csupán szörfözik – ki hogyan látja.
Ezüst latex-teste hatalmas lehet,
de bombát ilyenkor nem hint – közömbös –
csak utast szállít. Így mondják, egyszerűen…
csak utast szállít ő, keletről nyugatra.
Csaknem toronyiránt menetel velük
vándorbot, hamubasült pogácsa nélkül,
plasztiktálcán kínál felüdülést,
jobb- balszerencsét és minden egyebet,
melyekben kettő a valószínűség.
De azért nem beszél kockázatokról,
pánikot sem kelt — nem az a dolga;
amint már mondtam: utast szállít az égen –
kényelmesen, kegyelmezetten.

2010. június 29.

Forrás: szerző FB-oldala