A Bagossy Brothers Company 2013-ban alakult Gyergyószentmiklóson, indie rock, alternatív rock, folk-rock stílusú zenéjükre tombol az ifjúság. A zenekar nevét a Bagossy testvérpár.- Bagossy Norbert (gitár, ének) és Bagossy László (basszusgitár, vokál) – családneve ihlette, hozzájuk csatlakoztak: Bartis Szilárd (dobok), Tatár Attila (gitárok, vokál) és Kozma Zsombor (hegedű, harmonika, billentyűk). A következő díjak tulajdonosai: Petőfi Zenei Díj (Az év akusztikus koncertje, 2019), Fonogram-díj (Az év hangfelvétele, 2020-2021), Petőfi Zenei Díj (Az év videoklipje, 2020), Petőfi Zenei Díj (Az év zenekara, 2020). Többször koncerteztek a Barcaságon, a 12. Brassói Magyar Napok alkalmából 2022. szeptember 15-én a Tanács téri nagyszínpadon tartottak egy fergeteges koncertet. Előtte sikerült elbeszélgetnünk.



Bencze Mihály: Mesélj egy kicsit a családi helyzetedről, hol nőttél fel, milyen volt a gyerekkorod?
Bagossy Norbert: Öcsémmel és édesanyámmal, Bagossy Csillával nőttem fel egy háztartásban. Az öcsémmel mindig jó testvérek voltunk, szerintem azon kívül, hogy ki vágja fel a fát, nem is veszekedtünk. Volt egy időszak amikor nyilván veszekedős téma volt, hogy ki ül a számítógép előtt és ki játszik a Tony Hawk’s 2-vel. Nagyon jó gyermekkorunk volt, reggeltől-estig játszottunk az erdőben, a parkokban. Mindig ki volt adva, hogy sötétedés előtt érjünk haza – ezt amíg betartottuk nem is volt probléma, így tényleg azzal foglalkozhattunk, amivel akartunk, ilyen volt a breaktánc vagy a görkorcsolyázás, a zene. Szóval meg volt adva a lehetőség.
B.M.: Mikor születtél? Hova jártál iskolába?
B.N.: 1990. május 8-án születtem, a Fogarasi Mihály Gimnáziumba jártam. Számítástechnikus szakmával rendelkezem. Mindig is érdekelt a gépek buherálása.
B.M.: S a zene milyen hatás alatt indult be? Volt valaki a családban, aki zenével foglalkozott? Mikor kezdtél el hangszereken játszani?
B.N.: Mindenki zenélt valamilyen hangszeren, úgyhogy amikor családi összejövetelek voltak, akkor hallhattunk egypár nótát, családi zenélgetéseket. Volt egy kicsi, piros walkmanünk és azon hallgattunk válogatáskazettákat édesanyám révén. Maga a zenélés 15 éves koromban kezdődött el, 9. osztályos voltam, amikor legelőször gitárt vettem a kezembe és elkezdtem zenélni. Arra emlékszem, hogy már az első akkordok után rögtön saját dalt szerettem volna írni. Írtam is angolul és magyarul is.
B.M.: Hogy alakult meg az együttes?
B.N.: Vagy 6-7 zenekarban játszottam, mindegyik zenekarban Szilárd volt a dobos, az öcsém is úgyszintén benne volt. Mindig hasonló volt a felállás, mint most. Aztán megíródott az Add vissza a játékom című nóta és annyira elindult – akkor még szólóban is gondolkoztam –, hogy muszáj volt egy zenekart tenni mögé. Akkor én már nagyon sokat játszottam Katával, öcsém segített felvenni a dalt, Szilárd is közreműködött, mint dobos és egyértelmű volt, hogy ezt összerakjuk és megcsináljuk élőben. Azóta meg eltelt 10 év és itt vagyunk.
B.M.: Ezzel be is robbantatok. A hazai és a magyarországi média is elkezdett közvetíteni titeket, elkezdődtek a koncertek. Hogyan épült fel és erősödött meg a zenekar?
B.N.: A legelső években Ata, a gitáros kollégánk vette kézbe a zenekar menedzselését. Telefonáltunk rádióknak, elküldtük a zenéinket, bekérezkedtünk a klubokba, rengeteg helyen megfordultunk. Kilométert nem kímélve, pihenésre nem vágyva. A legelső időkben mindenkinek volt állandó munkahelye és volt, hogy reggel hatra értünk vissza a koncertről, aztán mindenki ment dolgozni hétre. Egész egyszerűen, hál’ Istennek organikusan nőtte ki magát a dolog. Tehát, olyan koncerteket sikerült adni, hogy mindig úgy szálltunk le a színpadról, hogy a fesztiválszervezők már ott álltak és hívtak minket további koncertekre. Szerettünk volna megjelenni Magyarországon is, viszont csak úgy, hogy van egy rendes nagylemezünk, amit igenis valamilyen menő stúdióban veszünk fel, hogy készen állunk rá, hogy olyat mutassunk, amire büszkék vagyunk és így történt, hogy összekuporgattunk egy stúdióra és lemezre valót. Közben meghirdettek egy pályázatot, amivel támogatják a kezdő zenekarokat, már meglévő dalokkal és koncepciókkal, hogy létrehozzák az első lemezüket. Ezt megpályáztuk és mintha ránk szabták volna, megkaptuk és felvettük az első Elviszlek című lemezünket Magyarországon. Azzal próbáltunk hódítani ismét. Ez szintén nagyon érdekes folyamat, mert van, hogy többszász, többezer fős koncerteket adtunk Erdély szerte, de amikor kimentünk Magyarországra ott olyan koncertek voltak, hogy három-négy ember állt előttünk. Újra kellett építeni az egészet a nulláról.
B.M.: A szocializmusban a Metropol zenekar hazai szinten kiemelkedő volt, de nekik nem adatott meg a magyarországi lehetőség. Előttetek meg a TransylMania próbálkozott Magyarországon, de egy más réteget fogott meg. Gyakorlatilag ti vagytok az első olyan erdélyi zenekar, aki képes volt ennyire berobbanni Magyarországon, sőt a Kárpát-medence szintjén. Minek köszönhetitek ezt a sikert?
B.N.: Nagyon sok dolognak kell összeállnia, hogy sikeres legyen egy zenekar. Nem igazán tudok titkokat mondani azonkívül, hogy a dalok olyanok kell legyenek, hogy magukkal vigyék az embereket. Nagyon sok munka és kitartás kell hozzá. Nagyon sok mindennek kell egymás mellett jól működnie. A folyamatos kitartás a fontos. Tehát, igazából ez a legfontosabb, ez az, ami előre viszi az embert.
B.M.: Én ahogy látom – ismerve az erdélyi magyar zene skáláját –, ti kaptatok egy olyan rést, ami ugye beleül az emberek lelkébe, a szövegnek mondanivalója van, az embereket ez annyira megfogta, hogy az iskolába is ahogy megjelent a lemezetek, a diákok abban a helyben énekelték. Rögtön ezt a fiatalságot, s nemcsak ezt, hanem az idősebb réteget is megfogtátok. Érezzük azt, hogy valami újat hoztatok, valami szépet. Nem azt a primitív szöveget, nem azt a hebehurgya amerikai dadogós zenét, hanem tényleg egy igazi erdélyi magyar zenekar letettek.
B.N.: Köszönjük szépen!
B.M.: Hogy születnek a dalok, a szövegek?
B.N.: Nincs benne tudatosság, én írom a dalszövegeket, nem voltam soha valamilyen stílusnak a híve, hanem mindig nyitott szemmel jártam-keltem a világban és nagyon sok mindent szeretek, meghallgatok. Az érzéseimet ahogy vannak, meg a világképemet írom bele a nótákba. Az öcsém ezt nagyon jól meghangszereli, valahogy amikor mutatok neki gitáromon egy új, érdekes változatot, akkor érzi, hogy mi az a ruha, amivel fel lehet öltöztetni. Ez így összeáll eggyé. Mi soha nem szerettünk megismételni egy dalt, hogyha megírtuk és megjelentettük, akkor nem szerettük még egyszer megcsinálni, még akkor sem, ha befutott és sikeres. Pont az a lényeg, hogy izgalmat kapjunk a munkában. Ha azt csinálja az ember, amit szeret, akkor megvan az a kiváltsága, hogy mindig csavarhat rajta egy olyat, ami izgalmas. S ez nem biztos, hogy egyből tetszik az embereknek, nem biztos, hogy pozitív lesz a visszajelzés. De próbálkozunk és eddig mindig úgy adódott, hogy minden próbálkozás így vagy úgy pozitív lett.
B.M.: Hány nagylemezetek jelent meg?
B.N.: Hét lemezünk jelent meg eddig: Ha rólad szólna (2013), Elviszlek (2015), Vakít A Kék (2016), A Nap felé (2017), Veled utazom (2019), Csendes Vizeken (2020), Fordul a világ (2021). Hamarosan jön a nyolcadik.
B.M.: Erdélyi turnéra még készültök?
B.N.: Persze, ugye nyáron májustól októberig van a fesztiválszezon, abban az időszakban megpróbálunk minél több helyen megfordulni. Mindenhol is szeretnénk ott lenni. Most már egy pár éve nem volt turnénk, valószínű akkor fogunk csinálni egy ilyen igazi turné dolgot egy produkcióval, amikor nem a fesztiválszezonos, bulis Bagossy koncepciót hozzuk el a színpadokra, hanem valami exkluzívabbat. Vannak ötleteink rá, valószínűleg a jövő évben kerítünk rá alkalmat.
B.M.: Lévén, hogy ugye Erdély ősi székely területéről jöttetek, erdélyi mitológiát is próbáltok belevinni a dalaitokba? Próbáltok valamilyen ősi, történelmi mondanivaló fele nyúlni?
B.N.: Nem, mi az érzéseket visszük bele, de nem tudatosan, nem nyúlunk semmiféle dologhoz tudatosan, hogy azért kerüljön bele a dalba mert valami olyat szeretnénk mondani. Egész egyszerűen azt, ami mi vagyunk, azt adjuk ki a zenénkben. Nyilván mivel székelyek vagyunk az egészen, ezért azt az életérzést adjuk át, amit egy székelyember adhat át. Szóval, organikusan jön belőlünk.
B.M.: Éneklés közben megtörténik veled az, hogy elszállsz a földről?
B.N.: Vannak pillanatok amikor igen. Azt kell tudni ugye, hogy egy évben 70-100 koncertet csinálunk, s elég jól felvannak építve. Maga a színpadi lét nem egy show, de mégis köze van hozzá. Az a vagány az egészben, hogy a dalok minden egyes helyszínen máshogy csapódnak le bennünk is, és vannak olyan dalok, amiken újra és újra mindig másként lehet meghatódni. Ezek nagyon izgalmas dolgok, s mindig helyszíne válogatja.
B.M.: Például ott van az Add vissza a játékom dal, az óvodások, az iskolások, a középkorúak, az idősek is énekelik. Ez a szöveg, ez a dallamvilág mindenkit megfogott. Na most ugye azért kérdeztem ezt a felemelkedést, mert nektek a koncerten az a jó, hogy az emberekből kitudjátok váltani a katarzist. Azt pedig egy tényleg lélekből jövő dallal, szöveggel lehet elérni. Én ezt egy óriási pontnak látom bennetek, hogy ezt ilyen fiatalon sikerült megtalálnotok.
B.N.: Soha nem készültünk belőni a korosztályt, hogy kinek zenélünk, meg ilyesmi. Számunkra is óriási, nem is a meglepetés, hanem inkább ilyen köszönet és hálaérzés van bennünk, mert minden korosztály hallgat minket. Azt gondolom, hogy a mondanivalónk a lélekről szól. A lélek meg örökké van és ezért valahogy mindenki megtalálja magát benne.
B.M.: A magyarországi közösség, zenevilág, hogy fogadott el titeket?
B.N.: Nagyon szeretnek a kezdetektől fogva. Talán ilyen „fűszeresnek” tartottak minket, hogy van bennünk egy olyan íz, amit csak mi tudunk. De abszolút pozitív fogadtatásban volt részünk.
B.M.: Gyergyószentmiklóst a szocializmus, de a demokrácia is szándékosan elhanyagolta gazdaságilag. Ti vagytok a „Jégtörő Mátyások”, akik ebből a világból zeneileg kitörtetek, követendő gazdasági példát mutatva. Gondolom, segítetek, mecénáskodtok az újonnan alakuló együtteseknek?
B.N.: Igen, de ők már maguktól is ügyesek, jól zenélnek, előttük a jövő. Mindenikkel baráti viszonyban vagyunk. Gyergyószentmiklóst, Erdély Liverpooljának is nevezhetnénk, hisz rajtunk kívül itt alakultak a No Sugar, 4S Street, Teddy Queen, Rafferts együttesek, akik Erdély szintjén már ismertek. Így szülővárosomban már zenei fesztivált is rendezhetünk.
B.M.: Kedvenc együtteseid?
B.N.: Igazán kedvenceim azért nem voltak soha, mert mindig nagyon sokféle előadót hallgattam. Emlékszem amikor a Police-t hallgattam kazettán, az zseniális volt, de ott van a Red Hot Chili Peppers is. A magyaroknál pedig a Republic.
B.M.: Magyarlakta területeken kívül próbálkoztatok koncertezni? Nyugati, amerikai részeken?
B.N.: Nem, de európai meg amerikai turnét jelenleg is tervezünk. A vírushelyzet kicsi elmosta, de ez hamarosan létre fog jönni, ha minden igaz. Úgy gondolom, hogy ugyanúgy, ahogy a világban mindenféle nyelven éneklő zenekarokat szeretnek teljesen más ajkú emberek, úgy a magyar sem kellene kivétel legyen. Igaz, sokkal komplexebb, meg nehezebb olyanféle dallammisztikát belevinni, ami talán könnyen fülbemászóvá teszi a zenét, ezért ez egy izgalmas feladat. Én remélem, hogy lesz rá lehetőség.
B.M.: Angol nyelvű válogatást terveztek?
B.N.: Nem, azt semmiképp. Ez a zenekar magyarul nyomja a muzsikát.
B.M.: Én Kóbor Jánossal személyes ismeretségben voltam és kérdeztem tőle az angol nyelvű fordításokról. Azt mondta: annyira érdekes a magyar nyelv mikor lélekből énekeled, hogy a külföldi közönségnek is inkább magyarul kell, mert jobban megfogja őket. Úgyhogy én ugyanezt látom nálatok is, hogy olyan lelki dolgokat tudtok közvetíteni, hogy kár lenne mondjuk angolra vagy más nyelvre lefordítani. Inkább így a saját nyelveteken menjen a nagyvilágba. Most itt vagytok Brassóban, itt vagytok a Barcaságon. Mit üzentek az erdélyi magyaroknak, a szülőhazátoknak?
B.N.: Egyrészt, hogy hallgassanak minél több Bagossyt, mert ezt nem hagyhatom ki. De nagyon jó itt lenni, együtt lenni és köszönjük szépen!
B.M.: Köszönöm az interjút, és további sikereket kívánok!

1. Péter Sándor:
   2022. október 7. 15:17

   Köszönöm az interjút! És köszönöm a bemutatott zenekarnak, hogy nem adják fel anyanyelvüket. A magyar magyarul szép. Misinek gratulálok!