A kasszánál álló, csupa-pattanásos arcú, magas fiatalember végre bepakolta az összes lepittyentett terméket a bevásárlókocsijába. Amint fizetésre kerülne sor, a mögötte álló vásárlók feje felett, szó nélkül tekintgetni kezd az áruház belseje felé, így jelezvén, hogy azt a nőt – alighanem a feleségét – keresi, aki majd fizetni fog. Mind várakozunk. A szokásos ingerült arckifejezések. A kasszás felkapja a telefont: „ki kéne ütni egy tételt”. Hamarosan megérkezik egy másik alkalmazott, kulccsal kinyitja a fiókot, és valamit machinál. A kasszásnő elkezdi beütni a következő vevő árucikkeit. A fiatalember sorsára hagyja bevásárlókocsiját, bolyongni kezd az üzletben, majd megint visszatér a kasszához, faarccal keresve mindenfelé a nőt, aki csak nem kerül elő. A kasszásnő egyfolytában ellenséges tekintettel méregeti őt, miközben sorban lepittyegteti a következő vevő vásárlását. Amint ezzel végzett, felpattan a helyéről, látványosan odacsörtet a fiatalember kocsijához, félretolja az útból, majd visszaül, és bepittyegteti az én áruimat is. A fiatalember ekkorra felszívódott a polcok között, az eltűnt nő nyomában. Végül fizetek, és elkezdem tolni bevásárlókocsimat a bevásárlóközpont folyosóján, a kijárat felé, amikor a fiatalember megint utamba kerül, körbeforogva, arcán az iménti, különös közömbösséggel. A felesége talán egy nadrágot próbál valamelyik fülkében, vagy belefeledkezett egy regénybe a könyves részlegen. Esetleg bújócskát játszik, és remekül mulat, épp átsurranva a kertészeti termékek között az állateledel-osztályra, élvezettel alázva meg házastársát ország-világ előtt. Vagy pont ezt a pillanatot választotta ki, hogy elhagyja őt, és magával vitte a pénzt meg az autókulcsot is. Vagy egyszerűen összeakadt egy másik férfival, és most a kávézóban csókolóznak vagy a vécében szeretkeznek. Valóságunk lehetséges változatainak se szeri, se száma.

Lackfi János fordítása

(A friss irodalmi Nobel-díjas nagy szakértője az emberi léleknek, önmagát élve boncoló, saját lelki folyamatait mikroszkóp alatt elemző regényei közül jó néhány magyarul is olvasható. Ezt a rövid részletet LA VIE EXTÉRIEURE című, 2000-ben megjelent naplókötetéből fordítottam tisztelgésképp.)

Forrás: Lackfi János FB-oldala