Cseke P. Péter: Szerepek a falon
Kopott cilinderben vergődő
régi sikerek hangja,
tapsvihar, ódon
doh és izzadásszag.
Fehéren-feketén
kimondott idő,
vagy füstös öltöző
falán felejtve,
szem előtt, de mégis rejtve,
sorakoznak görbültszélű képek,
emlék tán, de nem a jövőnek,
egy ember, egy mozdulat,
vagy tömeg.
Érzésbe fagyott arcok,
Hírnevet remélve,
de szerezve csak
pillanatörökkévalóságot.
Ott lógnak szegreakasztottan,
mint büntetett királyok,
feledés szélén, elhalón,
szerepek
a falon.
Pusztai Péter rajza