ki hol van otthon, miben
két rekesze a létnek
nemcsak a hely, a helyzet is
amibe kényszerített
hangsúlyok halmaza, életérzések zöme
spontán megnyilvánulások egész regisztere
magyaráznám, de minek
vagy ráérzel vagy nem
mint ma a gyermekkori első fagylaltízre
ez az! kiált a felismerés benned
ez nem az, legyintesz és tovább enged

bejárhatom a földet
és rátalálhatok ezernyi árnyalatban
de otthon csak ott vagyok

mit keresel fiam? az elveszettet
mit vesztettél el? mit sosem kerestem
kéznél volt mindig, most meg
mint egy háborodott – eszement lett

megvan a kulcs! kiált a megtaláltság érzet
itt volt zsebemben végig! keresnem se kellett
pillantásom befog, támpontja vagy a napnak
ismert keretek közt ülök boldogtalan
és otthon, édes otthon, az ismert mozdulatban

most már kilőhetik a földet alólam
minimál lélegzetben, minimum pillanatban
egy vagyok veled, múltam
s csak tizenegy múltam…

anyám felülne újból, folytatná, ahol tegnap
keresd meg azt a… bármit, a tegnap odaraktam!
s én boldogan megfeszülve, megint vigyázzba állnék

(nk)
2022-10-07

Forrás: szerző FB-oldala