KUSZTOS SZ. ENDRE: AZ ÉJ KÖZELEDTE

a csönd muzsikusa vagyok
halkuló harmóniák zenésze —
kifakult dallamok közt élve
kinyitom magam s benézek
kacatjaim közé —
a nyúlós magányban van úgy
hogy néha egyedül marad az
ember kettesben önmagával — kiszolgáltatottan
kifosztva
megalázva
az érdekek csataterén —
arcodba belemarkol a kiáltás
botlik a szó a gondolat —
szétázott tekintetek csíráznak
minket ezután már
csak veszteségek érnek —
gyűrött napok aprópénze a
kocsonyás percek
szétfolynak
leperegnek
kimúlnak
visszaköszön hallgatag jelened
1982 – 1991. V. 29.

Népújság, 1991. június 12.