Az utolsó időkben üveggé válsz,
átlátszó, törékeny üveggé-
hiába sír szemed, nevet szád,
bűneid pírja elárul:
kiül orcáidra,
mint jóllakott féreg
a gyümölcs héjára
és nem múlik el jeltelen
egy jottányi sem belőlük,
akár halálos járvány fekélye,
vagy a fenevad tüzes bélyege.

Mert meg van írva
a könyvek könyvében:
akkoron két asszony dolgozik a mezőn-
egyikük felemeltetik
és a barázda nélküle fut tovább.

Te leroskadsz,
Földanyát szólítod:
fogadjon méhébe,
mint túlérett magot,
mert hátán már
nincs maradásod.