Szavam körül gyűrűző hullámok,
Ezüstös hajam bontogatják szét.
Lelkemből pattanó gondolatok,
Mondatokká szövik a hold fényét.

Vérem, egykori versenyparipám,
Tapossa Istenem a Nagy Könyved.
Szerelmem, elnyíló tavirózsám,
Hegyi patakok medrébe réved.

Pisztrángok sodorják a végzetem,
Mely éget, de elkerülte a bűn.
Szállok, mint madár, az ég mögöttem,
Alkonyat pírja pihen a szérűn.

Nézem, mint gyerek, sorsomba zárva,
Kavicsait dobálja az Isten.
Tó partján, kis csobbanásra várva,
Eltűnök fodrozó víz tükrében.

(Csernátfalu, 2001. január 18.)