ANEKDOTÁK ÍRÓKRÓL, MŰVÉSZEKRŐL

Utunk évkönyv, ’68

A hatvanas évek elején egy nagyváradi kiállításon Gy. Szabó Bélát kérdezte Horváth Imre:
— Mennyibe kerül egy fametszete?
— A kicsi olcsóbb, a nagyobb drágább.
— Hát singre méri a művészetét?!
— Mért ne mérném, hisz Szabó vagyok!
*
Janovics Jenőhöz, a kolozsvári színigazgatóhoz büszkén szólt az egyik nehezen tanuló színésze:
— Mit szól hozzá, igazgató úr, milyen jól tudom a szerepemet. Tetszik tudni, mi a titka? Elseje óta a Monostori úton lakom, túl a sörgyáron, és útközben tanulom a szerepemet.
Nagyon szép, fiatal barátom — felelte komolyan Janovics —, de magának szerintem legalább Bánffyihunyadon kellene laknia…
*
— Mondd csak — kérdezi az egyik író a kollegáját —, te voltál az, aki a felolvasásom alatt kimentél a teremből?
— Nem öregem, én nem vagyok alvajáró…
*
Késő este ment haza az egyik igen magas kolozsvári karénekesnő. Egy cingár férfi szólította meg:
— Szabad elkísérnem?
A hatalmas termetű énekesnő végigmérte, majd ridegen megkérdezte:
— Miért? Fél egyedül?
*
Asztalos István gyakran mondott anekdotája volt.
Két székely találkozik:
— Adj isten… Udvarhelyen járt kied?
— Én ott… A biztosítónál.
— Osztán mi ellen biztosított?
— Tűz ellen meg jég ellen…
— A tüzet értem. .. De hogy csinál kied jégesőt?

Forrás: BD FB-oldala