beleverném
cölöpként a földbe
sírkő lennék

penge szel ketté
vág az Isten-olló
ezt jövendölte, nincs nyavalygás
miért volna?
a veszendő pusztul
a többi erőt ad
ha egy verssel megállíthatnám a pusztítást

vagy megindíthatnám a szülést
esőt hoznék, ha szárazság van
meleget mikor fagyos a lábad
ha a verssel nemcsak mosolyt írnék

de megfékezhetnélek
kicserélhetném benned az elemet

mindig egy dönt el mindent
tömegben indulatok dúlnak
józan ítélet szinte nincsen

ha megállítana versem
de te nem olvasol engem
sodor az emberár
épp szuszogni bírsz, skandálni a szlogent
s buksz, ha meglódul
mi könnyen megeshet,
vak, bizonytalan, amorf a tömeg

otthon vár a gyerek, szülők, nagymamák
jöjj haza, egy eszme sem pótol

ha szívedig érne versem
s nyitnád már a kaput…

(nk)
2022-10-08