EMLÉK
Fülöp Kálmán köszöntése hetvenedik születésnapján, 2018-ban
SZÉP VERSEK KÁLMÁNTÓL
*
HADNAGY JÓZSEF
LAUDÁCIÓ
Fülöp Kálmán 70. születésnapjára

A mi világunkban
sok minden vakíthat…
elég ha azt mondom:
látlak, egyedi vagy…
nem tudom… tán patak
a kertek aljában,
mely tengert visszhangzik
szívós morajával,
hullt levelet forgat,
sárgát, barnát, kéket…
ősszel versenyező
öltözködő lélek…
tán hegy nevelte domb
a faluhatárban,
sehová nem vágyó
szív léted markában,
sziklaszilárd remény
angyalok karjában…
izzó nyelv az esték
lámpa-harangjában,
bíbor hajnalokon
alkonya az éjnek…
csönd-mennyországa
szívzörejes vérnek…
nem tudom… terólad
ki beszélhetne szebben? –
csak te magad, mikor
szemedre tinta cseppen…
**
VERSEK
A Súrlott Grádicson olvastuk – a 70 éves Fülöp Kálmántól

IDE SZÜLETTEM

Minden ezüstben
csillog, s már
elvágyódni sincs
kedvem innen:
a kert, a fák
szemembe nőtt
igazi otthonok…
Mert én ide születtem,
itt suttognak szépet
az esték –
engem ölelnek
fák, füvek, virágok…
Bár dombunk karéjáról
eltűntek a kilátók,
magasan élek idelenn.
Életünk titkon
táguló világát
féltve simogatom
reszkető szívemen.

TÜKÖRARC

Belefeledkeztem
az olvasás
gyönyörébe –
a homlokomról
lepergő ezüst
verejtékcseppek
mint kopott
gyöngyfűzérek
szétszóródtak
az öreg asztal
repedezett lapján.
Valamit kerestem,
emlékeimből
szerettem volna
visszahozni, hogy
a betűk árnyalt
valóságában
összerakhassam
jövőnk tükörarcát.

NÉVJEGYKÁRTYA

Hogyan törj ki
önmarcangolásod
gyűrűjéből?
Homlokod ráncait
morzsolja már
az arcodra száradó
nappalok rendje –
csendes beszélgetések
mosolyba kapaszkodó
csillogása szemedben…
A valóság-vonatok
füttyei jelzik, hogy
fogynak, nagyon fogynak
a vakolatukat hullató
lélek-állomások,
és nem tudod,
melyik lesz az utolsó…
Addig is, maradj
mindenkori önmagad,
mert ez lesz névjegyed
a feltámadás pecsétjén.

MI MARAD?

Szívritmuszavarom,
amely ha felgyorsul
a rám szakadó
szeszélyes délutánban –
tenyerem ráncaiban
lapuló porszemek
igaza, fájdalom
napjaim száradó csokrán…
Mi marad utánam,
ha a fekélyes idő
nyilalló vállamra
roskad,
és romokban heverő
öreg perceimben
már magamat is
megutálom?

HOL LESZ…

Kopogtat az este a kertben –
vállunkra hajlik a lenyugvó,
fáradt nap tüze,
hazahívnak a harangok,
meg sem kérdezik,
hol voltunk, mit csináltunk,
hol lesz porunk helye –
csak átölelnek
az érdes dallamok,
kihullunk az időből,
mint kőbe zárt titkaink
sajgó szívzöreje.

TÉTOVA KÉRDÉS

Ha majd szempillámra
örök álom cseppen,
verseimnél nektek
ki beszélne szebben?

 

KÉZ A KÉZBEN

Amikor elalalszanak a lámpák,
és szempilláinkra rávetül a domb,
nem ott leszünk, ahol fészkel a Sátán,
s magát dicséri félnótás bolond…
Kapart bennünk az élet furcsa vágya
belopva célját roncsolt idegeinkbe,
nem hagytuk magunk taposni sárba,
tűzhajnal pírját rejtettük szívünkbe.
Égi csatornán érkezik a hang:
„Veletek a világ végezetéig”…
Egymásra mosolygunk, és boldogan,
kéz a kézben megyünk nevetve az égig…
VIGYÉTEK
Verssorok
az éjben,
szerteszét
hevernek,
s halk neszét
isszák a
táguló időnek,
vigyétek el
súlyát a fojtó
jelennek,
oda, ahol már a
gyöngy-harmat
beszélget…

KENDI PATAK

Viselt dolgát
panaszolja
egyfolytában
a patak,
medrében
nőnek a fűzek,
míg a pala
ott marad.
Ki ügyel majd
a világra, ha
a meder
feltelik,
s ha a felhők
fátyolából,
soha zápor
nem esik?
Égő lázát
nem méri már
sem parti fűz
sem a mély.
Önmagával
perlekedik
a beomló
partszegély.

ESTELEDÉSIG

Indulok egyedül,
és nem tudom hova.
Önmagát kínálja a tér,
és mosolyog az ostoba.
Megyek esteledésig,
kezét fogva az időnek,
amíg lépteimre
harangvirágok nőnek.
ÉBREDÉS
A fényben
tűzpiros
buborékok.
Még feléd
nyúlnak az
olvadó rögök –
Amíg a szívben
ünnepel
a holnap:
fehér lapokra
karcolom
magányod.
A kertünk mélyén
szorgoskodó
hajnal
egy pillanatra
felcsillantja
álmod.
*
Életrajzi adatok
Fülöp Kálmán erdélyi magyar költő. A marosvásárhelyi Népújság Múzsa című irodalmi-művészeti mellékletében közölt először, és hamarosan verseskötete is megjelent. Bölöni Domokos író, szerkesztő látta meg a verselgető emberben a költőt, egyengette útját. Fülöp Kálmán 1948. május 30-án született Marosvásárhelyen. A Kis-Küküllkő menti Nagykenden nevelkedett, elemi iskoláit is ott végezte. Erdőszentgyörgyön járt középiskolába, érettségi után a Kolozsvári Református Teológián folytatta tanulmányait. Egy baleset miatt szépen indult pályája sajnálatosan félbeszakadt. Nagykenden él.
Költészetének alakulásában meghatározó a teológián töltött időszak. Itt ismerkedik meg Karl Barth dogmatikájával, valamint Hegel, Kant és Schleiermacher filozófiájával. Első verse 1997 húsvétján jelent meg, Elégia a Megváltóhoz címmel a marosvásárhelyi Múzsában. 2000-ben látott nyomdaestéket meg első verseskönyve.
Kötetei: Egyedül a parton, 2000, Elégia a Megváltóhoz, 2010, Verőfény. Válogatott versek, 2013, Harmat a fény porában, 2015, Kőbe vésett pillanat, 2016, Angyalok keresnek, 2017, Kéz a kézben, 2018.
Könyveit Bölöni Domokos gondozta. Műszaki szerkesztőjük Donáth Nagy György, a kötetborítók Kedei Zoltán marosvásárhelyi festőművész alkotásainak a felhasználásával készültek.
Emberi-költői hitvallásának példája:
„Hallgasd a bensőd, / és határozz, / hogy mit cselekszel, / mit teszel… // A lélek útja / oda vezet, / ahová hittel / érkezel, // nincs más vezér, / csak ami benned / szorong, és / apró, néma / jelre vár –, / ha kéred, // Tőle megkapod –, szívedben rég / sarjad az eszme: – kalász kelyhében / ring a nyár.

Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ