Ez nem vers
És nem is akar az lenni
Rád gondolok és virágaidra
Téged és őket
Nem szűnök meg szeretni
Így küzdök a felejtés ellen
Bánatom s kegyelmem egyben
A zizegő csillagok alatt
Hol életem magára maradt
Védelmezőn körém ültetted
A mindenkori virágokat
Amiket gyűjtöttél, hoztál
Kezembe tettél, elém halmoztál –
Kolozsvárt sárga rózsát
Szakítottál
Egy őszi bokorról
 Alant a Szamos csobogott)
Athénban mezei csokrot
Szedtél egy elhagyott udvarról
Budapesten
Fehér és bordó krizantémot
Hoztál apró cserépben
S most, mikor féltem elaludni
Váratlanul virág-jelek
Zápora hullt, hogy megnyugodni
Tudjak: nélküled, veled –
Ez nem vers. Nem is akar az lenni
Csak nyugalmat
Csak jó éjszakát
Kívántam neked.

Budapest, 2022 október.