Versjubileum (16)

Daniel Hoblea és Daniel Săuca mellett Cristian Contraș volt az a zilahi román költő, akinek verseit közölték a Hepehupa induló évfolyamai. Cristian Contraș Zilahon született 1964-ben, és jelentős szerepet vállalt a Hepehupa elindításában: 2001 őszén a Szilágy megyei Hagyományos Kultúrát Őrző és Támogató Központ igazgatójaként ő bízta meg Szőke Anna kisebbségi kulturális referenst, hogy zilahi magyar értelmiségiekkel egyeztessen egy magyar nyelvű kulturális folyóirat elindításáról, az ennek érdekében tartott első megbeszélést az általa vezetett intézményben tartották, az eseményen ő maga is részt vett. Cristian Contraș ekkor már befutott esszé- és prózaíró, valamint költő volt, első kötetei a 90-es években jelentek meg.
Cristian Contras: Így, Uram
Éppen így
így vétkeztek a város lakói mindannyian az utolsó előtti hajnalon,
a köd hideg és nedves volt, a hó rég elolvadt.
Így vétkeztek,
amikor az utolsó költőt felvonszolták,
föl a fekete, patkányrágta,
rongyos vásznú vitorlásra.
Vétkeztek, amikor a vitorlás nekirugaszkodva
nagy nehezen szárnyra kapott,
lentről régi diónak látszott vagy fahéjas
napnak
romlott béllel, megfeketedve.
A költő egyedül volt a fedélzeten, szellemek sem
lesték fáradt lépteit,
s a hombárok hamuval voltak tele.
Így vétkeztek,
amikor nem kötötték az árbochoz,
fülét viasszal nem tömték be,
s a költő a vitorlás deszkáihoz verődött,
akár egy harang nyelve, és énekelt,
a költő utoljára énekelt.
Alig hallhattuk lentről,
mikor szomorú volt az ének,
mikor vidám, mikor szomorú,
majd odaveszett az égbe.
Így vétkeztek a város lakói mindannyian.
Így, Uram, mindannyian vétkeztek.

(Hepehupa, 2002/1. ‒ Szabó K. István fordítása)

#versjubileum #versszombat