B.Tomos Hajnal: Tranzíció
(képsor a rendszerváltásról)
1.
Pizsamában ődöngött mindig
a város utcáin,
merev, ködös tekintettel,
akárha egyetlen
távoli pontot figyelne.
Mondják róla,
hogy embert ölt,
még akkor, mikor elszabadult a téboly
s a nomenklatúristák
fejvesztve menekültek.
Ő elvágta egyikük torkát.
Ha kérdeznéd, csak azt szajkózná,
egy pontba meredő tekintettel,
hogy ismét megtenné,
újra és újra,
csöpp tétova nélkül.
2.
Lassan felszállt
a kezdeti mámor,
mint letarolt lucernaföldről
a reggeli köd.
Piros pont jelezte a neve mellett,
hol kell aláírnia
a munkanélküliek listáját –
megszámolta a pénzt:
kenyérre elég volt
egy hónapig, (úgy saccolta).
3.
A szegénynegyed számára
két segélyszállítmány érkezett:
a Tanácstitkár és emberei vették át
a hivatal udvarán.
Mondták, menjek én is válogatni,
aztán csak egy kis furgont
küldtek tovább.
Én nem mentem ki az udvarra.
Hánynom kellett.
4.
Vasárnap volt,
a hevenyészett szabadtéri turkálóban
szokatlanul nagy bőség :
(de nekünk maga a turkáló is
még szokatlan volt)
valódi bőrtalpú cipők,
halomban farmer nadrágok
és rengeteg idegen kávémárka.
Mellettük tábori széken
a Tanácstitkár ült, Kentet szívott
és egyhasználatos pohárból
itta a kávéját-
megtehette: vasárnap volt,
szabadnap
és demokrácia.
5.
Narancsot hoztak a közértbe.
Most már vehetett bármennyit,
mert ládáslag hordták,
ha elfogyottt a polcról,
s a nép sem tolakodott,
mint szokott.
Öt kilót vett -ha már adtak –
rég nem kóstolta
s aztán nem lehetett tudni
még mi lesz,
olyan hihetetlennek tűnt minden:
a sor nélküli narancs,
meg a fekete márványkereszt
a központi parkban,
ahol eltemették a „hősöket”-
két serdülő fia is ott volt.
(akkor azt mondták neki)
Szorongatta kezében
a degeszre tömött zacskót
és arra gondolt,
hogy majd elrohad az a narancs,
egyedül nem bír megenni öt kilót.
6.
Olyan volt,
mint árnyékba vetett napraforgó:
felnőtt, de nem virágzott,
nem lettek magvai,
sem feltörekvő utódai.
Forgott volna a nap után,
de az sosem sütött rá,
nem terült föléje
az ég fényesebb fele.
Télen melegvízes csöveket
keresett a feltört aszfalt alatt,
ott senki sem rugott bele,
nem kergették el-
elvolt csak úgy, magának,
mondhatni szabadon.