Páskándi Géza második, éppen tíz esztendőt (1963–1973) átfogó alkotói korszakát foglalja össze Cseke Péter irodalomtörténész Beckett Erdélybe jön című kötetében. A közelgő évfordulóhoz – az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kirobbanásának évfordulójához – kötődik e kötet nem csupán a szerző, hanem a kötet kiadója, Dávid Gyula személye kapcsán is: mindkettőjüket letartóztatták és elítélték a kolozsvári 1956-os események kapcsán. Sarány István recenziója.

Tófalvi Zoltán idézi A kolozsvári magyar egyetemek pere című kéziratában Páskándi Gézát: „56 persze gyűjtőfogalom. Medence. Tenger. Minden oldalról futottak bele folyók. Ezért valóban mindenekelőtt nemzeti szabadságharc, ahogy régebben írtam: forradalmi szabadságharc. De elsőként nemzeti szabadságharc, mert hozzánk a diktatúrát idegen erők hozták, így a szabadságharc ab ovo a polgári demokráciáért is zajlott, hiszen utóbbit épp a Szovjetunió és a kommunista párt vette el tőlünk. (Mások rábólintásával persze.) Vagyis a szabadságharcban immanensen benne foglaltatott a demokráciáért vívott küzdelem. Ezért tautologikus, ha azt mondjuk: a magyar ’56 a nemzeti szabadságért és a demokráciáért szállt síkra. Szerintem a második – a demokrácia – magától értetődő. ’56 ugyanakkor közvetve az egész térség felszabadítását is célozta – hatásaiban.”
Páskándi megvívta a maga szabadságharcát 1956-ban, de meg kellett vívja további szabadságharcait is az 1963 februárjában történt szabadulása után is: közlési jogát akarta visszaszerezni, helyét az irodalmi sajtóban és az irodalmi életben. Ezeket a harcokat kíséri figyelemmel egy évtizedet átölelő időintervallumban Cseke Péter irodalomtörténész. A kötet előszavában személyes élményeit írja le, azt, hogy miként, milyen körülmények között találkozott Páskándival, hogyan alakult sorsa szabadulása után; s beszámol arról is, hogy mi késztette e kötet megírására. Mint írja, a Magyar Napló kiadásában jelent meg Jánosi Zoltán szerkesztésében egy bő válogatás Az intellektus méltósága címmel Páskándi kiadatlan – csak periodikákban megjelent vagy kéziratban maradt – esszéiből. „A rangos kiadvány áttekintése során feltűnt, hogy a válogatás nem terjed ki a költő második alkotói korszakára, az 1963 és 1973 közötti periódusra, mely közvetlenül a fogva tartás utáni években bontakozott ki az Utunk, a Korunk és az Igaz Szó hasábjain. Ez késztetett arra, hogy Az intellektus méltósága sugarainak fényében újraolvassam az emlékeimből felderengő Páskándi-írásokat és azok szövegkörnyezetét. (…) A rendre előhívott szövegek egyre felismerhetőbbé tették számomra – amit egyetemi hallgatóként legfeljebb sejtettem –, hogy a szabadsághiányos évek alatt beindult szellemi folyamatok készítették elő Páskándi írásművészetének egyre látványosabb kibontakozását.”
Cseke Péter a maga olvasmányos stílusában írja eszmefuttatását, annak minden kijelentését, megállapítását dokumentálva, idézve a jobb megértés érdekében számos munkából, kontextusba helyezve és értelmezve Páskándinak a vizsgált időszakban alkotott műveit.
Páskándi okán és ürügyén azonban közelmúltunk egyik rendkívül érdekes időszakának történéseit is vizsgálja, ekkor enyhült kissé a diktatúra szorítása, új magyar intézmények jöttek létre, illetve ekkor kezdett körvonalazódni a személyi kultusz időszaka, amely a nyolcvanas évek közepére számos magyar – és nem csak – intézmény felszámolását eredményezte. A rövid enyhülés, fellángolás azonban olyan löketet adott a kisebbségi kultúrának, hogy az kitarthatott a rendszerváltásig, az azt követő újabb intézményteremtési hullámig.
Abszurd időszak, abszurd történésekkel, miként abszurdak Páskándi – avagy a kötet címében is szereplő Beckett – drámái.
A szerző sorra veszi Páskándi Géza e termékeny korszakának megannyi vetületét, amint a kiadó írja Cseke kötetéről: „Búvárkodásainak segítségével in statu nascendi fedezhetjük fel az író műfajspektrumát, követhetjük azt a folyamatot, amelyben a költői eszköztár, a prózanyelv, a drámaszerkezet és az esszé befogadó tere alkalmassá vált (Páskándi) 1963 utáni szabadságharcának közvetítésére.”
A kötet Függelékében Páskándi Géza erdélyi működésének könyvészeti adatait veszi számba a kötet: felsorolja megjelent köteteit, különböző álneveken vagy saját névvel közölt műfordításait, a különböző ankétokon, kerekasztal-értekezleteken elhangzott Páskándi-szövegeket, a periodikákban megjelent verseit, színműveit, valamint esszéit, eszmefuttatásait és jegyzeteit; vándor-líráját, novelláit, elbeszéléseit, karcolatait és tréfás meséit, valamint paródiáit. Ugyanott megtalálhatjuk a Páskándi-paródiák, a vele készült beszélgetések jegyzékét, valamint a Páskándiról született írások listáját is.

Végezetül pedig idézzük a kötet zárómondatát: „Ahogy telik az idő, egyre nélkülözhetetlenebb Páskándi iránytűje.” Ezt az iránytűt segít megkeresni Cseke Péter kötete.

Forrás: Hargita Népe, Műhely melléklet, 2022. október 21.