(„a jelenlegi Dalai Láma bármihez
való bármilyen hozzászólása ma az egyetlen
mi való – derült ki egy közvéleménykutatásban
a szavahihetőség kapcsán” – szerző ismeretlen)

I.
igen – hát így bontják sátrainkat
a lelket a testet ölők
immár olyanok lettünk mint a szótagok
vagy az egykezes taps végén a halott számok
a nemes fák és a gyom nyelve a trombitaszóra összesereglett
idegenek között már régen ugyanaz
szelíd mítoszokban vad szerelmekkel többé nem takarództunk
ahogy talpak alatt a füvek
ilyen lehet amikor sokadmagaddal magadra maradsz

II.
látlak még néha egyetlen
mozdulatsorozat összefüggésében
miként Istent is
s csak ülsz a lelátó tetején hiába
széthullanak értelmetlen harcokban a húsvér szavak
omló miértek között keresztekké feszülő sejtelmek
ölnek aztán csuknak zárnak
de temetni tovább hagyod magad

III.
neked doboz
nekem szekrény egy láda
tele fiókokkal anyanyelvem
lelkét védem
porondok dobogó véres cirkuszában
én kiáltok te nem érted

miért nem hallasz el a világ végéig
kérdezik az arra rátermettek
téged is üldöz a sokadik feledés
ne félj – a világ mint Pavlov kutyája
benne kövekkel feleselő nyál-hullám vagyunk
szeretjük azt képzelni minden előadás végén
hogy önmagunkat majd jól megtapsoljuk

mi bohócok