Főleg hűvös napokon járt be a könyvtárba. Leemelt egy könyvet a román polcról, azt félóráig olvasta, azalatt megmelegedett. Kölcsönözni nem tudott, mert nem lévén állandó lakhelye, könyvtári belépőt se kapott, ezért a kiválasztott könyvet elrejtette a többszáz többi közé, majd onnan elővette következő alkalommal.
Megtehettem volna, hogy az említett módon elrejtett könyvet, (mert könnyen felfedeztem, melyik az, ugynis a gerincével befele, a fal felé helyzte el) a helyére illesszem, de hát nem volt szívem hozzá – tegyek rendet, amikor azzal a kedvét szegem?!

Velem, ha tehette, vagyis ha nem állt előttem a pultnál más könyvkölcsönző, kezet fogott, keze általában jéghideg volt, ugyanis rövid dzsekijében fázott. Egyik télen megpróbáltam segíteni rajta: egy kinőtt bundakabátomat odaadtam. Örvendett neki, következő alkalommal mégis ugyanabban a dzsekiben állított be. Kérdem tőle: a bunda hogy van? Ja, azt leküldte az anyjának Călărași-ba. Călărași egy kisváros a Duna mellett. Szóval bundát küldött az anyjának, vagyis, hogy jól van ő itt Svédországban.

Az anyjának? Hány éves az anyja, ha őt hatvan-hetvennek nézem? Ám kiderült, fiatalabb nálam, az idő viselte meg, kiderült az is, hogy hosszú ideje van még a nyugdíjig, azokat az éveket szándékozik kibliccelni itt a skandináv fővárosban. Egy magas ház tövében talált otthonra egy üregben, ahol az áramot a szállodától lopja, jövedelme pedig a szemtesládákból guberált, s az élelmiszerüzletben beváltott flaskákból származik. Rádiója is van, került a szeméttelepen. Örömmel mesélte, hogy kimentette onnan az eldobott jószágot, becsatangolva a várost, a csillagvizsgáló dombján – a középhullámon! – rátalált a bukaresti adóra, az az információforrása. Na jó.

Amikor Klaus Iohannist elnöknek megválasztották, fény gyúlt ki a szemében, hogy akkor most egy német rendet teremt a balkáni országban, oda volt és vissza, igazi hazafi a kisöreg. No de teltek az évek, én nyugdíjba mentem, kapcsolatom az öregecskével nincsen, gondolok rá hűvös őszi, téli napokon, látom a meggémberedett ujjait. S jut eszembe gyakran, amikor arról az országról olvasok: nem úgy lett, mint remélte, nem a német származású szedte ráncba azt a sokat próbált országot ott, a Balkánon, hanem a Balkán idomította magához őt.

Szegény öreg!

1. Bölöni Domokos:
   2022. november 3. 07:20

   Tetszik.
   Tétován s indokolatlanul a sólyom-motívum jön elő.
   Ez az írásmód a kedvencem.
   D.