Megint halál/Debreczeni Éva
Láttam hegyeidet, Uram, japán kávéscsésze voltál, aranyozott széllel. Fekete táskák mélyén tág szemek, hófehér száraz könnyek, kába álomfelhők olaszországi vécékről, nagy vizek, koporsócsónakok, koszorúk, érgörcsök, árvácskatemetés, sietős lemaradás. Napok tűnnek el a semmiben, s így mi is tegnap voltunk. Bocsánatos boldogság, mindörökké, amíg kinőnek orrunkból a kaktuszok.
Pusztai Péter rajza