Petőfi aztán keleten élt,
mert oda vitte őt a kozák –
ott halt meg, ágyban, párnák közt,
végre nyugalomra talált.

Szláv vér vízzé nem válik,
apja Petrovics, anyja Hrúz.
Asszonya, gyermeke orosz,
de ez nem oszt, és nem szoroz.

Nem kiáltja talpra magyar,
s hol vagy, magyarok Istene,
s hogy szabadság, s szerelem,
nekem e kettő kellene!

Egy ideig magyarkodott,
azután meg oroszkodott.
Ezt rótta neki ki a sors,
és ebbe belenyugodott…

Nem érte meg tizenhetet,
a Nagy Októberi meccset,
viszont az unokái
már szervezték a szovjeteket.

Mondják, negyvennégyben
az egyik dédunokája
a felszabadító sereggel
bevonult Romániába,

és Fehéregyháza mellett
elérzékenyült egy kicsit:
„Itt szedték össze – mondta –
dédapám szétszórt csontjait!”.

2021. március 21.

Forrás: Galba ideje, Pro-Print 2022