Boda Edit: A fazekasinas
Futott az ösvényen, mindenre szulák nőtt,
szívében távoli rét, kaszált fű illata.
Törött kezében ép edény.
Ép kezében törött.
Melyik a valóság, kérdezi.
Az ablakon át besütött valami,
amikor a polcról leemelte. Láttam.
A gyengébbeket egy kőhöz vágta.
A legszebbet kútba vetette.
Holnap már szabad lesz,
egy tölgyfa tetejéről nézi a vadludakat.
Pusztai Péter rajza