A szépség átvonul a színpadon
S amikor a tapsra visszatér
A haja hófehér
A szeme kékjén szürkészöld hályog
Ócska cipőjén kolonc a vályog
-Ne add, hogy így végződjék jó napom
lnkább kerüljön el a szánalom.

A jóság hozza számos adományát
De mire megjön, elveszti ruháját
És íme, meztelen
Csak ágyékkötő fedi csontos testét
ĺgy meg sem éri már a naplementét
-Ne add, hogy függjek szűk gondoskodástól
Inkább elrugom magam a világtól.

Az idő egyre szép jövőt igér
Miközben jelent adsz a semmiért
Az óra körbeér
A ma nőtt fáknak sok törékeny ága
Heves viharban hull le hideg sárba
-Ne add, hogy így végződjön jó napom
A sors szimfóniáját hallgatom.

Budapest 2022 nov.7.