Mellőlem e gyáva nemzet kihalt,
bár élni látszik, lélegzik, beszél,
torkán szavak öklendeződnek,
hitekre hivatkozik, s hitemre!
olykor még engem is félrevezetett,
forradalmakról beszéltem, asztalokra
úgy ugrottam, mint vérbeli lázadó,
de lóvátettek, s nincsen királyságom,
mit ne adományoznék bárkinek, ha
felébreszt, hogy ébredjek fel végre,
s ne higgyem, hogy szerelmem, anyanyelvem,
Aranyom s az a kései Ady, Bartók, könny,
vér, minden hiába volt, hiába lett,
hiába jött utánam, mert gyáva, gyáva, aki
itt maradt, és gazember, ki fölébe került,
és már csak jóképű színészeket érdekel a vers,
az Akasszátok fel a királyokat!, ők borzonganak
szinte egyedül, s az országért többé nem jön el
hullámokon az árvízi hajós.

Forrás: szerző FB-oldala