Pótcselekvésként írok most szonettet.
Terhek rakódtak rám. Nehezen bírom,
de kikapcsolódom, mikor ezt írom,
mint őzike, amit kisfiú etet.

Nincs hozzá gusztusos fehér papírom
elég, hogy felsoroljak minden tettet,
mely oda hatott, hogy törjön a keret;
nincs hozzá ceruzám és nincs radírom.

Ó, lenne bár a mai egy átlagos
hétköznap a régi boldog időkből,
s ne lidércnyomások bús láncolata.

Eszembe jut Kolozsvár és a Szamos,
egy kapudísz ormótlan terméskőből…
Kis földigiliszta táncol alatta.


Budapest, 2022. XI. 11.
…