„Hogyan békélhetne meg a szív
a veszteségek ünnepével?”
Stanley Kunitz: A szférák (Ford. Kántás Balázs)

Előszelekben ropog az eszme,
kitör néha egy ablakot,
most épp a személyvonatét,
amelyben ülök, robogok.

Mellettem mindenki kibámul
a csörömpölő ablakon,
némán ülünk és elámulunk
a vérig sértett tájakon,

amelyek fürgén tova rohannak,
hogy el ne érje egy lövedék,
ha úgy adódna, hogy a szóba
háborúk vannak csomagolva.

A szóban – nem vicc – eszme lapul,
egyik megüt, a másik szolga,
minden mindent felforgat, s minden
mintha mindenbe kapaszkodna,

pláne ilyenkor, előszelek
mikor kedvükre elvadulnak,
s a tájak elindulnak, futnak,
és integetnek a fáradt múltnak.

2022. október 7.