NEHÉZ MESTERSÉG

Keszler József mesélte:
— Akár hiszitek, akár nem, nekem mindig a siker ellen kell drukkolnom és az volna logikus dolog részemről, ha a kritikáimban sietnék minden sikert kisebbíteni. Mert ha én egy darabot nagyon megdicsérek, akkor a kritikámtól száz ismerősöm kap kedvet a darabhoz; mind a száz hozzám fordul potyajegyért; és mivel száz jegyet még sem kérhetek a színháztól, az ismerősök kérését pedig nagyon nehéz egyszerűen megtagadnom, pénzért kell magamnak megvennem a jegyeket, és elküldeni az ismerőseimnek potyajegy gyanánt. Ha tehát egy jó kritikát írok, az nekem kerül a legtöbb pénzembe. Kiadok a kritika miatt annyit, mint amennyit a lap a kritikáért fizet. Nehéz mesterség a kritikusé…

Színházi Hét – 1911/36.