Nászta Katalin: a r r ó l ——- s e n k i n e k
ha felfordul a világ
minden megváltozik
átértékelődünk
elévülhetünk, divatba jöhetünk
a bölcsek mindent tudnak
az okosok bölcselkednek
az út szélén meg tépelődnek
mi lesz itt, mi jön majd
pedig mindenki sejti
de átmenetlieg hogy lehet élni…
azt senki nem kéri – de kapja
a róka megleli a lyukat, hol elbújhat
legalább ne lássa ezt a csudát
amibe el szokták küldeni…
de a többség úgy él, mint máskor
sopánkodik, örül, vagy trécsel
színházba megy, legalább még egyszer
gondolja, mit érne bánkódni máris
hiszen mit tehet az ellen, ami készül
imádkozz, persze, hittel
de hogy mint végzed azt úgyis más dönti el
ma ügyes voltam, dolgaim meggondoltam
az abroncsokat leváltottam
valami hatalmam van nekem is
indexet is cseréltem, a balt jobbra
mert helyéről folyton kibillent
s nem dughattam vissza minden döccenőre
közeli terveim is félig-meddig megoldottam
– előbbre vagyok, ahogy mondani szoktuk
s hogy apróbb dolgaim sikerülnek
– összejönnek, mert összehozzuk –
logisztikus képességeim a bajokból kisegítenek
és egy nagyo(bba)t sóhajthatok
ami meg nagyon fáj, ott mélyen
arról az ember soha nem beszél
senkinek, ugye – te sem, ő sem
2022-11-15
(nk)
Forrás: szező FB-oldala