Öreg(edő) hölgy háromszor két méteres telket keres, öröklakás létesítése céljából, lehetőleg a szülőföldje határában lévő domboldalon, minél közelebb a közkézen forgó fenyőerdőhöz. Tudniillik világéletében imádta a tobozosok illatát, no meg a feketerigók füttyögését, miközben az ágak közt cikáztak reggelizés közben.
Előnyben azok a telkek, melyek közelében nincsenek friss telepesek, ugyanis amióta bevezették a halottkémek online kiképzését, egyre gyakrabban esik meg, hogy tetszhalottaknak állítanak ki végleges „útlevelet”. Igy aztán sok helységben újra bevezették azt a középkori szokást, miszerint a „bedobozoltnak” zsineget kötnek a mutatóujjára, s annak hant fölötti végére csengőt csomóznak.
Nos, csak oda akarok kilyukadni, hogy fent említett vásárlót igen kellemetlenül érintené, ha – miután kényelmesen eltette magát az öröklét számára- valamelyik szomszédja fülsiketítően el kezdene csengettyűzni.

Szerző fotója

Ps.
Jelen hírdető, a piaci ár akár kétszeresét is hajlandó kifizetni, ha valaki olyan kémhatású talajt kínálna, mely minimum száz évig garantálná a test tökéletes konzerválását. Nem mintha szentnek szeretné kiadni magát, (aki amellett, hogy egyáltalán nem akaródzott elrohadni, még rózsaillatot is áraszt), hanem csak egyszerűen kíváncsi lenne, (ha mondjuk alkalma adódna egy felhő széléről
szemlélni saját kiásását) hogy időközben mennyit nőtt a haja.