Sérthetetlen

A kicsikből lesznek a nagyok, felszállnak. A nagyokból lesznek a semmik, szétpukkannak. A semmiből lesznek a kicsik, felszállnak, megnőnek, eltűnnek. Felülről nézem őket, felém ugranak, a szemem közepébe. Nem érnek el.

Késő bánat

Mint rozsdás acélkés vágódik a csontba a másnap felismerése. Mindenki nem lehet, sőt az egyetlen sem mindig. Csaponganak hangulatok, fönt angyalok fekete tánclépésben, lent a fehér pokolban káromkodnak, virágos jókedv cserépben, tűzvízi játékgyönyör. Pár óra kárpótlás, a vár fokáról kilátó. Iszaphalál, megváltás, sokfelé ágazás, dünnyögő egyszersem. Nem gyullad fel a sötétség. Kattanás elmarad, néha késik, mint a bánat, józan ítélőképesség izzad az ablakszemen. Mégis valaki valahol megfogja a kezem.

Ui. (a szerk. megj.)

Hát ennyi volt…