lépett olvasói elé a csíkszeredai Hargita Népe napilap, írván, hogy: „Eddig 8860 alkalommal jött ki a nyomdából a Hargita Népe napilap, lapelődje, a Hargita az 1968. február 23. – 1989. december 22. időszakban, 22 évfolyamban 6235 lapszámban jelent meg. Ez összesen több mint tizenötezer lapszám, bő fél évszázadunk lenyomata.” Az évfordulóhoz új külső dukál – vélték a mai szerkesztők – és újítottak. A katari foci-VB már a tipográfiai újítások jegyében van jelen a mai lapban.

Darvas Attila Vélemény-cikke a kezdő mérkőzés után:

„Szinte napra pontosan 12 évvel ezelőtt kapta meg Katar az idei labdarúgó-világbajnokság rendezését, hogy pár évre rá hatalmas cirkusz robbanjon ki a rendezés odaítélése körül. Lefizetésekről, csúszópénzekről, több millió euróról szólt a fáma. Közben fejek hullottak. A lényeg viszont maradt: Katar a rendező. Felforrósodott világunkban, kivételesen nem nyáron, hanem télen rendezik a tornát, új trendek ütötték fel a fejüket a sport világában. Sajnálatos módon szokássá vált, hogy különböző világnézeti problémákat igyekeznek bevinni a pályára, vagy épp a lelátóra. Térdelnek a múltbeli rabszolgatartás ellen, a bőrszín szerinti megkülönböztetés ellen, az LMBT-mozgalom elfogadása mellett stb. A tornán jelen lesz Irán is, és a sajtó máris rájuk szállt az ottani rezsim okán. Ukrajnát pályán elért eredményei ellenére ki akarták juttatni a tornára, más nemzet kárára. Pusztán könyörületből, az ott dúló szörnyűségek okán. Tiltakozásra szólítanak mindenkit. Adnak BLM, LMBT, ukrán stb. zászlót, karszalagot…Katar esetében pedig hatványozottan felmerültek emberjogi kérdések, mivel egyes beszámolók szerint az elmúlt 12 esztendőben a stadionépítések során mint-egy 1000 munkás veszítette életét, embertelen körülmények között. Mintha valami új keletű, soha nem látott dolog lenne. Hirtelen mindenkinek fontos lett és igyekeznek ostorozni a közel-keleti olajban és pénzügyi forrásokban gazdag országokat. Amikor viszont a pénzük kell, akkor csend van. Az egyáltalán nem baj, hogy közel-keleti sejkek kilóra megvették az európai nagy klubokat, vagy épp nagy támogatókká váltak. Gondoljunk csak a Real Madridra, az Arsenalra, a Manchester Cityre, a nemrégiben felvásárolt Newcastle-re, ahol a szurkolók az arab befektető hírére is utcabált rendeztek, vagy épp a pénzügyi fair playt semmibe vevő PSG-re. A labdarúgáson túlmenve… Hol voltak a nagy tiltakozások, amikor Abu-Dzabi, vagy épp Doha F-1-es futamot kapott, vagy Dubaj 14 évig építette az expo helyeit a világkiállításra, ahol olyan hírességek, mint az angol királyi család tagjai, vagy épp Cristiano Ronaldo tapsikoltak örömükben. Színjáték az egész világ. És már a második nagy nemzetközi torna, ahol ezek a trendek előjönnek, a legutóbbi Európa-bajnokság után. Csak abban tudok reménykedni, hogy a színfalak mögötti acsarkodások ellenére a labdarúgásé lesz a főszerep az elkövetkező pár hét során, hiszen a sport az egészséges rivalizálásról és nem az ellenségkeresésről, ellenségképekről szól.” (Forrás: Hargita Népe, 2022. november 21.)