Mindig ott lenni ahol nincs már remény
Hol félbe marad ez a költemény
Mert rájövök hogy a díszletek ledőltek
Mikor a fagyos tenyerek összeverődtek
És zúg a taps és hevül aki bírja
Ha van elég plajbásza és papírja
Ez a világ egy hosszú-hosszú kérvény
Melyben térdre hullva kegyelmetek kérném
El sem olvassa senki de megígéri fennen
Hogy minden jó lesz ideje hazamennem
Ott vár reám akár egy rossz mesében
A huzatos a kilakoltatott éden

1. Kenéz Ferenc:
   2022. november 23. 20:10

   Gábor, ez nagyon jó. Sem több, sem kevesebb, épp ennyi kellett hozzá!
   Ölellek, Kenéz Feri

   … A gép visszaírt, hogy ezt mintha már mondtam volna egyszer. Hát mondom még egyszer.

2. Nászta Katalin:
   2022. november 24. 04:57

   elolvastam