sokkal jobban tisztellek, mintsem nyakadba öntsem
ha nem tudok szebbet, vigasztalóbbat másnál
kik neked irkálnak
rájuk testállak
*
az ablakról a kertről
lógó esőfelhőkről
cicanyávogásról
lecsorgó ráncokról
matató kezekről
tappogó lábakról
hallgat a vers
szomorkásabb
szemérmesebb
*
hej de, haj, de nyesi
féket nem tesz rája
nyelve, mint a penge
szúr, majd’ agyonvágja
vajon, ha leírta
ásít egyet rája
megtörli a száját
’sz nyála kicsordula
nem tudni, de nem is
érdekel, mit kiszól
ami száján kifér
ha kitátja kifoly’
nekem bent ragadnak
nem is engedném ki
inkább addig nyelnék
amíg megfulladnék
de nem fröcskölnélek
tele mind epével
keserű az élet úgyis
már jó régen

2022-11-23

Forrás: szerző FB-oldala