RÓZSAHEGYIÉK PEZSGŐZNEK

A Rákóczi út és Múzeum-körút sarkán Rózsahegyi és egy rég nem látott iskolatársa emlékeiket idézgetik egy vendéglőben. A kiürített sörös korsók száma bátran felvehette a versenyt a népdalokban annyit emlegetett tengernyi csillaggal, amikor Rózsahegyinek megakadt a szeme a békésen posztoló rendőrön. — No — mondta Rózsahegyi —, ez a rendőr engem egy órán belül be fog kisérni a kapitányságra.
— Be bizony — felelte a barát —, ha valami botrányos dolgot csinálsz az utcán.
— Nem csinálok én semmit — felelte Rózsahegyi —, csak szépen odamegyek, és kérdezek tőle valamit.
Fogadtak tíz üveg pezsgőben, az elfogyasztási határidő még aznap este.
Rózsahegyi kiment a vendéglőből, az iskolatárs az ablakon keresztül figyelt. Nem egészen szilárd léptekkel közeledett Rózsahegyi a rendőr felé és amikor egészen melette volt, így szólt:
— Mondja kérem, biztos úr, hogy megy az ember itt át a vizen?
A rendőr gyanúsan nézett, azután nyugodtan válaszolt: — Nincsen itt kérem, semmiféle víz. Át lehet nyugodtan menni a túlsó sarokra.
Rózsahegyi nem tágított. — De bizony nem megyek én át cipőben. Előbb levetem, s feltűröm a nadrágom, aztán átsétálok.
A rendőr már látta, hogy itt beszállítási alannyal van dolga, hát odaintett egy kocsit. — Tessen kérem beszállani, majd átvisz ez bennünket a túlsó partra.
Betuszkolta Rózsahegyit, után ő is beugrott a kocsiba, és kikiáltott a kocsisnak. — A Zrinyi Utcába!
A rendőrségen, ahova egy másik kocsin a jó barát is beérkezett, nagyot nevettek az eseten, de hatóság megtévesztése cimén Rózsahegyit 10 korona pénzbüntetésre ítélték. Este pedig, még egynehány volt iskolatárs összetoborzása után vidám hangulatban pezsgőztek. Mikor pedig már a tizedik üveg körül tartottak, a vidám társaság szavazattöbbséggel kimondotta, hogy a bekisérés nem volt botránymentes, és mind a két felet vesztesnek nyilvánította, amitúl újabb tíz üveg pezsgőnek lett szomorú vége.

Forrás: Színházi Hét, 1912/17.