1. Kulcsok
A nyár már őszbe csavarodott,
de a ködön a Nap még átlát.
Búcsút intek a nyaralónak,
az ablakra teszem a táblát.

Fél esztendő telik el tavaszig,
akkor a táblát leveszem.
Az aknából a vizet beadom,
s a zuhanyzót felszerelem.
Készülődünk fél éven át,
álmunkban sokszor látjuk
webkamera nélkül is
a tanyánkat, a házunk.

A te kulcsod a táskádban van,
az enyém a gerenda alatt.
Mindketten tudjuk, egyikünknek
végül aztán két kulcsa marad…..

2. Szép volt
Még osztódik a papucsállat
a régi kenderáztatóban,
de csillan már a dér ezüstje
odafent a havasokban.

Körmödzik a víz a tálban,
amelyből annyian ittak…
Madarak, cicák, mókusok
a télen minket megsiratnak.

Emlékszel, régen ott teleltünk,
mert még fiatalok voltunk.
Lent köd fedte el a várost,
de ott fent, nem volt gondunk.

Eljön a tél, s a nagy hó ellep
iskolát, templomot, boltot.
Nem seperek többé ösvényt.
Emlékszel, szép volt. Jó volt.


Forrás: Hargita Népe, Műhely, 2022. 11. 26.