Boda Edit: Zsebkendő
Kinek a története? És ki a hallgató?
A vonat már elindult a síneken.
Az alföldi szél felszárítja a lelket.
Előszedi régi zsebkendőjét,
azon morfondírozik, hogy ő már
le nem cseréli papírra sohase.
Talán jobb ember lennék akkor,
netán szebb is esetleg, tétovázik.
Akkor szépültem meg, mikor apám,
anyám mesélte, el akart ásni a kertben,
még egy éves se voltam.
Ül a padon, botja kezében. Diót szedett.
Nem integet senki. Vonat az alagútban.
Pusztai Péter rajza