Ámulok és bámulok, hogy sokaknak milyen fontos Németország kiesése. Egy tiszteletes csemetéje valóságos mérgezett ódát írt itt a Facebookon, keresztényi szellemtől átitatva és szeretettel megmazsolázva. A szivárványos szalag – vagyis annak jelképe, hogy mindenki úgy szeret, ahogy akar – zaklatta fel a jézusi lelket, hiszen világos, hogy minél kirekesztőbbek vagyunk, annál keresztényebbek ugyanakkor.
De hát legyen mindenkinek a maga hite szerint, s ha a posztolók és a lájkolók ettől lesznek ivarérettek, hát csak legyenek. Én, aki mint megírtam, elszoktam a focinézéstől, a kilencvenes évek közepén elhűltem, amikor egy kollégium tévészobájában azon ment a vita, hogy Skócia jobb, mint Anglia, holott az angolokat például a káprázatos Gascoigne képviselte, aki rúgott is aztán egy gyönyörű gólt. Szóval a foci nem attól szép, hogy a mi hitünkhöz alkalmazkodik, hanem attól, hogy jól játsszák. Bizonyos keresztények azonban meggyőzhetetlenek, és jó, hogy vannak: legalább látjuk, kikkel küszködött Jézus.

Forrás: szerző FB-oldala