A Szamos partja, okkerszín homokja
Kolozsvár körül enyhén lejtő dombok
Hója erdeje, a cserfa, a bükkfa
A mezők felett pillangó- koboldok
Vagy apró tündérek az égi kékben
És lengő, áttetsző fátylak az égen-
Aztán később, mikor repülni kezdtem
Attika vöröslő földjei fölött
Amíg a gépünk lassan körözött:
A pirosba írt zöld píneák lombja
Fehér templomok kéklő, kerek kontya
Pireusz s Athén, a lihegő nagyváros
Hét hegyre futó sugár- utcáival
A tenger, örök változó, hullámos
Türkizén úszó színes hajóival
Volt második hazánk huszonegy évig
De valami űzött, hajtott mindvégig
Amíg befogadott a Duna völgye
Futó évek, régi- új haza földje
Farkasréti temető zúgó fákkal
Ide kísértelek eltűnő nyárral
Itt él már magányom, megköt az idő
Három az ország, egy a temető.

Budapest, 2022, nov.27