II. Felgördül a függöny…
6.05-7.30

– Hej Ragnar! Mi újság? – A bemondó jól ismert hangja megtöri a hajnali csendet. És Ragnarnak nem kell kétszer mondani, dől belőle a panasz. Félálomban hallgatom a nyugdíjas nyűgös lamentálását. Humoros szerepjáték, néha egészen szellemes, felvidítja a reggelemet. Éppen a kormány legújabb baklövése van a terítéken.
Ébresztőnk, a Vinyl 107 rádióállomás, garantáltan csak régi, 60-as évekből való ismerős slágereket sugároz. “Sí lávsz júú, jé-jé-jé”… “Béjbi, béjbi”… ilyesmiket. A többi adó, mint az Energy és a Bandit a fiatalabbakhoz szól, sőt még a Klasszikus Sikerek is, ahol egy bizonyos Dave nyomja a sokakat megbotránkoztató sódert. A múltkor gyomorgörcsök gyötörték, és azon elmélkedett, hogy milyen szerencse, hogy egyedül vezeti a műsort. Térdig a zöldessárga gázban. Csupán a takarítónő életéért aggódott egy kicsit.
Erről jut eszembe az Egér a pizzában című vándorrege gyűjtemény, amit az Interneten találtam. Az újra és újra felbukkanó mendemondák közül az egyik egy házaspárról szól, akik kiadós babfőzelék elfogyasztása után leugrottak a főtéri cukrászdába egy kis süteményért. Amíg a feleség vásárolt, a férj az autóban ülve várta. A sor lassan haladt, a bab alattomosan dolgozott, a felgyülemlett gázok egyre elviselhetetlenebb kínokkal gyötörték a hölgyet. Amikor aztán végre sorra került, reszkető kezekkel fizetett, kikapta a süteményes csomagot az eladó kezéből, és kiviharzott a cukrászdából. A parkolóban feltépte a kocsi ajtaját, beugrott a várakozó autóba, és kéjesen recsegtetve könnyített magán. – Mire várunk? – fordult a kor­mány­nál ülő, megrökönyödéstől tágra nyílt szemű, vadidegen pasashoz.
Úgy tűnik a házastársak között nem szégyen az ilyesmi. Giuliano, a szomszédból, azért bontotta fel eljegyzését Karinnal, mert az utóbbi egyáltalán nem fékezte magát, sőt értetlen­nek viszonyult társa tiltakozásával szemben. Egy olasz férfi soha nem fog beletörődni abba, hogy felesége nyíltan áldozzon a természet által megkövetelt ingereinek. A titkárnőnknek valószínűleg nem olasz a férje, mert a múltkor beszélgetésünket megszakítva, rám mosoly­gott, elnézést kért, és “Megyek pisilni!” bejelentéssel ellavírozott. Így tanulta az óvodában, és a napköziben. Senki se gondolja róla azt, hogy eltitkolja az okát annak, amiért – ha egy percig is – kivált a csoportból.

Ragnar recsegő hangja belefúl a kávéfőző harákolásába. Remélem, megtöltöttem az este, nem mint a múltkor, amikor csak vizet raktam belé. Hajszálvékony szálon függ a tegnapi ígéret beváltása, semminek sem szabad elrontania a Zasszony hangulatát. Tejet töltök a kávéba, hónom alá csapom az újságot, és beegyensúlyozok a szobába. Figyelmem tárgya ülve vár az ágyban. Meglepetésemre megköszöni. Pillanatok telnek el, amíg felocsúdok. Persze, a napló!
Az újságból a Sport és Apró hírek rész az enyém. (Majd, ha sok pénzünk lesz, akkor két újságra fogunk előfizetni.) Még egyszer körülnézek, aztán behúzom magam mögött a fürdőszoba ajtaját. “Négy nullra kaptak ki a fiaink a spanyoloktól” – kesereg a főcím. Lássuk, mi történt a tegnapi jégkorong-fordulóban. Mi?? Nem volt forduló? Ha ezt tudom, könyvet hozok magammal. Akármilyet csak könyv legyen. Habár, van egy olyan érzésem, hogy nem is annyira az olvasás, mint a nyomtatvány illata az, ami megindítja a folyamatot. A könyv­tárban például mindig rám jön. Vagy csak akkor, amikor az alsó polcok előtt guggolva keresgélek?
Az apró hírek talán megteszik a kívánt hatást. Az első egy hím gorilláról szól, akit több hónapos önmegtartóztatás után engedtek össze három nősténnyel. Szegény, örömében egy ideig Bálám szamaraként kergette a hölgyeket, aztán a szívéhez kapott és kimúlt. Ezek a nők játszanak az ember életével!

Azért kötve hiszem, hogy gorilla volt. Inkább csimpánz. Olvastam a múltkor, hogy azoknál a fajoknál, amelyeknél a szaporodási stratégia magas fokú promiszkuitásra épül – a hímek egyszerre több hölgynek csapják a szelet, ami aztán megfordítva is érvényes – az öröklődés folyamatában jelentős szerepet játszik a golyóbisok mérete. A hímgorilla testi erejével kiharcolja a hárem fölötti uralmát, és életre szóló kapcsolatban áll a választott nősténnyel, így a herék nagysága nem játszik különösebb szerepet a túlélési folyamatban. Ezért van az, hogy amíg a 200 kilós gorilla nevetségesen kicsiny szerszámmal, és a hozzá tartozó 10 grammos mogyorókkal viszi tovább az apai ágat, addig az alig ötven kilós, csélcsap csimpánzfiúnak – hogy valami esélye legyen a konkurenciával szemben – 60 grammos diók csörögnek a zacskójában. Így válik a test és a golyók súlyaránya egy faj szexuális szokásainak biztos mutatójává. (Az, hogy a testépítők maxi izmaihoz mini tesztikulák járnak, eleve meggondol­koztatja az embert.)

Tudták ezt jól az ókori Rómában is. A szenátorok eskütétel közben mélyen az öv alatt, a szívüknél is becsesebb testrészünkön tartották a kezüket – innen származnak tanúskodással kapcsolatos szavaink, a teszt és a testamentum. Hogy mi mindent nem tanul az ember!… Tessék? Milyen ollót kérjek? Hogy félórája ülök már? Akkor majd a munkában. Ott nem zavarják az embert.

Kisarnold mocorog. Kelj fel édes fiam. Ülj fel, akkor békén hagylak. Nem hallottam a választ? Jó, öt percet, de csak ötöt. Szalámit vágok, teavizet teszek főni. – Menj fiam a fürdőbe, ne fond a lábad. Kaphatnám az újság első részét? Át szeretném futni a munkában. Nem láttad a táskámat? Tudom, hogy rendetlen vagyok, de nézd csak: Szabad a fürdő! Egyél fiam, ne bámulj magad elé. Leckéidet nem kérdezem, mert úgyis azt válaszolnád, amit hallani szeretnék. Fogmosáááááás! Persze, hogy foglalt, ha annyit totojázol. Hányra jössz? Mi az, hogy nem tudod?
Ez elment…

A telefont kihúzom a dugójából, leeresztem a szobai ablak a rolóját. A Zasszony talpig mundérban vonul ki a fürdőből. – Minek pingáltad ki magad? Hogyhogy mész munkába? Hát nem arról volt szó?… És egy órát sem késhetsz? Jó, jó, nem akadékoskodom, nem én, csak arra gondoltam, ha már úgyis…
– Este kibontunk egy üveg bort. Nem mond neked ez valamit? – Vigasztalólag csücsörít a tükörből. – A kesztyűmet nem láttad?
Ez is elment…
Fenébe a zuhanyozással. Roló fel. Telefon vissza. Fogmosás. Borotválkozás. A kabátomat a lépcsőházban gombolom be.

Következik: III. Hosszú, kanyargós út
7.30-8.30

Forrás: Svédcsavar. MEK