KÉT ÚR A KUPÉBAN

Az egyik kedélyes, adomás bácsi. A másik úr kétségbe van esve, nehezen hallgatja a kopottnál kopottabb vicceket.
— De, bátyámura! Én ezeket az anekdotákat régtül fogva ismerem…
— Hát akkor német anekdotákat fogok elmesélni!
És úgy hangzott a vonat német viccektől, mintha legalább is valahol Berlin körül, és nem a magyar Alföldön lettek volna.
A leszállásnál azután a következő párbeszéd fejlődött ki:
— Nos, bátyámuram, most én mondok egy viccet!
— De jó legyen!
— Nagyon jó lesz ! Bátyám, én — nem tudok egy kukkot sem németül…

Színházi Hét 1912/31