VOLT MÁR BÖRTÖNBEN?

A egyk kórista ifjabb éveiben a mázolás dicső mesterségét űzte. Később azonban búcsút mondott e jól jövedelmező hivatásnak, és a kevésbé jövedelmes, de dicsőségesebb kardalosságra adta magát. Zalának hívták a jámbor kardalost, s történt véle egyszer, hogy megidézték tanúnak két színész peres ügyében. Az alperes mellett tanúskodott Zala, mégpedig fényesen. A felperes ügyvédje azonban gúnyosan hallgatta végig a vallomást, nézte a tanú arcát, s hirtelen, mintha ötletes hangulat támadt volna benne, a következő kérdést intézte hozzá:
— Mondja csak, Zala, volt már börtönben?
— Voltam — felelt egy kis habozás után a tanú.
A felperesi ügyvéd a bíróhoz fordult nagy páthosszal.
— Tetszik látni, tekintetes bíró úr —, ilyen tanúval operál az ellenfél az én ügyfelemmel szemben. Vajon hitelt érdemelhet-e az olyan
tanú, aki börtönben volt ?
A bírót is megillette a dolog, és szigorúan szólt rá a tanúra:
— És miért volt börtönben?
A meglepő válasz így hangzott:
— Kérem, én akkor még mázoló-segéd voltam…, és egy cellát kellett kifestenem, ahová egy ügyvéd urat tettek, aki megcsalta a klienseit.

Színházi Élet, 1912/4