B. Tomos Hajnal: Hegyeink
SZÉLBESZÉD
Leveleket, mint kilazult hajszálaimat
tépi az őszi szél
és úgy is fáj, átnyillal rajtam
a soron lévő veszteség.
Testemre alvad a lúdbőrző szürke,
mint ütések foltja
heged rám tegnapok nyoma.
Megtorpanok a sodrásban.
Kitárom ablakom, ingem,
a járókelő hajnaloknak,
jöjjön, járjon át a szépremény :
mostanában másképp szól
a beköszönő szélbeszéd.
Pusztai Péter rajza