MUNKATÁRSUNK ÉS JÓ ISMERŐSÜNK, A GYERGYÓSZENTMIKLÓSON ÉLT GÁL ÉVA EMESE (1955-2022)december 11-én ÖRÖKRE ELTÁVOZOTT – OLVASTUK A PÉNTEKI HARGITA NÉPÉBEN.
Érzékeny, a nagy létkérdésekre figyelmező lírája ma erdélyi közkincs. Versei elérhetők a Magyar Elektronikus Könyvtár virtuális polcain, onnan válogattuk búcsúsoroknak is beillő szonettjét.

FEHÉR

Egyre távolodunk a horizonttól,
ahol lelkünk a fénnyel összeér.
A múlt, jelen, s jövő egyszerre tombol.
A szív kapál. A gondolat fehér.

Ami közel van, homlokunkra égett.
Erdőn, mezőn úgy lángolt föl az ősz,
hogy parazsából szikrát hányt az élet.
A láng kihunyt. A csend mindent legyőz.

Hűvös szelek fújják el a szerelmet,
olyan pőrén dideregnek a kertek,
mintha nem égne fölöttük az ég.

Mintha búcsúznának a horizonttól,
ahol a föld és ég egymásra gondol,
és az árnyék a fénnyel összeég.

Szabadon elérhető kötetei a MEK-en:

Gál Éva Emese: Ajándékgömb
Versek
https://mek.oszk.hu/19900/19960


Gál Éva Emese: Anyaisten
Szonettkoszorú
https://mek.oszk.hu/20000/20007

Gál Éva Emese: Betűbaba ábécé
https://mek.oszk.hu/20000/20023

Gál Éva Emese: Ellenvers
https://mek.oszk.hu/19900/19971

Gál Éva Emese: Fonák szivárvány
Válogatott versek
https://mek.oszk.hu/20000/20008

Gál Éva Emese: Időváros
Versek
https://mek.oszk.hu/19900/19964

Gál Éva Emese: Igazságszobor
Versek
https://mek.oszk.hu/19900/19961

Gál Éva Emese: Lélekvesztő
Versek
https://mek.oszk.hu/19900/19970

Gál Éva Emese: A tizenegyedik parancsolat
Versek
https://mek.oszk.hu/19900/19965