Csoda a szó, mert az, amit jelent,
újjászülethet benne végtelenszer.
Oly időtlenné váltja a jelent,
hogy túléli vele magát az ember,

de ehhez kell a teljes gondolat,
az értelem fegyelme, szárnyalása,
melyben a szó lét-állandó marad,
mint csillagok útját teremtő pálya.

De jaj, ha a szó szakad, megreped,
ha önmagát kimondani is gyenge,
és teljesség helyett csak részletet
ruház a menekülő végtelenre!

Mert csillagok pályái hajlanak,
kisiklanak, ütköznek égitestek,
s a galaxis, a széthullt gondolat
csak temetője lesz az értelemnek,

ha nem irja ki körívét a szó,
hogy kerenghessenek benne a fények.
A teljesség meg nem csonkítható
büntetlenül, míg benne ring az élet.

A bomlás elkezdődött: a szavak
satnyulása kísérti meg a káoszt.
Se nyelv, se hit, se világ nem marad
egész, hogyha hűtlen lesz önmagához.

1999