Magyari Barna: Füstös fegyelem
esőtől gennyes
őszi hosszú nap
ideget őröl
görget bosszúkat
önérzet öncél
parázslik lebben
füstös fegyelem
kojtorog bennem
ami elmúlt mind
fénylő meleg folt
az a sok éden
talán itt sem volt
hétköznapokban
sűrű a virág
dogma-veteményt
gyérít a világ
kopik az ember
naponta megint
csepeg a halál
rossz a szimering
Pusztai Péter rajza