ÖRÖKÖLT CSEND

Hát verset írsz? Csak írsz, és mindhiába
hasonlít benned vershez a világ,
ha képtelen a szó is már magába
ölelni ezt a diszharmóniát,

hogy elrendezze valahogy magának
a véges élet minden kényszerét,
bár annyira, hogy meggyőzze a látszat:
a valósághoz méri díszletét.

De nem! A vers csak sápad, egyre sápad,
már büszkesége is fakó alázat,
és hallgatása némaság marad,

míg tükre nincs, hogy benne visszalássa,
mint változik meg minden arcvonása,
ha nem vigyázza tiszta gondolat.

1986