Nálunk nincs semmi érdekes – hangzik el gyakran, mikor felvetődik a kérdés, hogy mit mutassunk meg idegenből érkezett vendégeinknek. A csíkiaknak kéznél van Csíksomlyó, a Szent Anna-tó, a Gyilkostó és a Békás-szoros, a Gyimesek, a szépvízi határőr emlékközpont és víztározó, télen Hargitafürdő… s nagyjából ennyi. Bizonyára ezeket a látnivalókat ajánlaná vendégeinek bármelyik csíkszentdomokosi is, ha váratlanul szegeznék neki a kérdést. Erre hívta fel a figyelmet minap Sándor Edit csíkszentdomokosi könyvtáros népes hallgatóság előtt, mondván, hogy amit nap mint nap lát, észlel, tapasztal az ember, nem tűnik érdekesnek, értékesnek. Holott megannyi érték vesz körül bennünket. Csíkszentdomokosról lévén szó, máris sorolta a széles érdeklődésre számot tartó helyi értékeket Márton Áron személyiségétől és életpéldájától kezdve a természeti kincseken át a paraszti kultúra szokásvilágáig. Mert Csíkszentdomokos vívott ki magának kiközösítést Bátori Endre bíboros meggyilkolása miatt, de ugyanez a nagyközség adta a székelységnek, a magyarságnak, a katolikus egyháznak Márton Áron püspököt is. A falu fölé magasodik a turisták által kedvelt Egyeskő a Nagyhagymás-hegységben, a közelben ered a Maros és az Olt, egyedi a térség növény- és állatvilága, s mindemellett a falu népi kultúrája a maga sajátosságaival együtt a székely, a magyar népélet, annak szokásvilága keresztmetszetét adja. Ezt a szokásvilágot – ezen belül a sorsfordító szokásokat: a születés, a házasság és a halál, valamint a megannyit átszövő népi nemi kultúrát – tanulmányozta és rögzítette több tanulmányban, monográfia-sorozatban dr. Balázs Lajos néprajzkutató. Tizenegy kötetet jegyzett a témakörben: megírta a község monográfiáját, két-két kiadást értek meg a sorsfordító szokásokról írt monográfiái.

A kutató szerint „a népi kultúra egészén belül a sorsfordulók szokásrendszere irányt szab, törvényt szab, mint az alkotmányok, a közösségek és egyének mozgás- és cselekvés terének, módozatainak, meghatározza kinek-kinek az igent, s meghatározza a nemet”. Mint mondta, „Feltárja azt a zseniális paraszti tapasztalatot, hogy a szokások kézben tartása, ellenőrzése nem más, mint a család, az egyén és a közösség életterének megszervezése, ellenőrzése, kézbentartása”. Balázs Lajos arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a szokásrendszer „Megvédi az egyént és közösséget a deviáns jelenségektől, a maga kontroll- és figyelmeztető eszközeivel határt szab minden olyan jelenségnek, ami a közösség erkölcsi és szervezési mechanizmusainak lazulásához vezetne. Eme tények megértése nélkül a »rendtartó székely falu« fogalmának nincs fedezete, de kortárs világunk közösségi rendjének sincs káoszt hárító belső, autonóm energiája.”

Nos, mindez egy népes közönség előtt zajló meghitt, bensőséges ünnepségen hangzott el a domokosi községháza dísztermében: itt vette át Karda Róbert, a község polgármestere az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság döntését szentesítő díszoklevelet, miszerint a község sorsforduló szokáskultúrája bekerült az Erdélyi Értékek Tárába. Az elismerés ugyanis a közösséget illeti meg, amiért megőrizte és a kutatónak átadva megörökítette ezt a sajátos szokásrendszert. Ezt, és az iránta tanúsított bizalmat köszönte meg a falu népének Balázs Lajos néprajzkutató is, mondván, hogy a negyvenöt éves kutatómunka során közel négyszáz adatközlővel állt szóba; több, mint 1200 kérdést fogalmazott meg, választ keresve és kapva azokra. A munka gyümölcse a számos megjelent vaskos kötet, ezekből a szokásmonográfia-sorozat hét egyetemen az ajánlott bibliográfia részét képezi. A szerző munkássága megkerülhetetlenné vált a népszokásokat tanulmányozók számára.

Tehát ha felmerül a kérdés, hogy mire vagyunk, mire lehetünk büszkék, ne hamarkodjuk el a választ, ne vágjuk rá, hogy semmire, ne mondjuk azt, hogy nincs mit megmutatnunk az idegenből érkezettnek. Csak nézzünk körül szűkebb és tágabb környezetünkben, s máris számos értéket találunk, amelyre büszkék lehetünk, s amelyet másokkal is megoszthatunk.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar ny. adása, Vélemény-rovat, 2022. dec. 13.