A harmadik rendőrörsön jártam már, nagyon nem akarták megcsinálni itt sem, a titkárnő egy nagy debella, ő eleve át se akart engedni, nyééééé, csészki! Mondom, némlúvi és most már, ennyi járattatás után enyhén ingerülten dugom az orra alá a cseh szöveget, beleolvas, unott arccal felhív valakit [eleve úgy kezdődött ez az egész barátkozás, hogy amikor bejöttem, nagyba’ nyomta a dumát mobilon, az istenért nem akarta letenni, amikor végül mégis, akkor fölöttébb kelletlen meg undok volt, hogyhát én mit képzelek magamról, csak úgy félbe merem szakítani a felesleges kis létezésemmel]. Így futottunk neki, vártam vagy tíz percet, lejött két fiatal tiszt, látszik rajtuk, hogy tegnap végeztek a Rendőr Akadémián, viszont ők legalább beszélnek angolul. Nem is rosszul. Ezért nem értem, hogy később mért erőltetik annyira, hogy kell nekik valaki, aki fordít, csakhogy biztosak legyenek abban, hogy megértettem „az én nyelvemen” amit mondanak, és hogy amit beleírnak a feljelentésbe, korrekt szöveg, totálisan fedi a valóságot, a tényeket.

Először persze se szó se beszéd, ne te köszönés vagy bemutatkozás, csak nekiesnek a titkárnő unott kommentelgetése mellett a feljelentés elolvasásába, lapozgatnak, nyammognak, látszik rajtuk, hogy a hátuk kellős közepére kívánják ezt az egészet, fura bogárnak néznek, mondják is hogy ez bonyolult ügy (vajon melyik része?), nem túl gyakran fordul elő, hogy bárki ilyesmit bejelent. Pontosabban: szinte soha. “So here I am. I can be your first one. I’d like to report this fraud. Raiffeisen Bank was asking me to report it first at the Czech Police, then they will do the next steps. One remark: your colleague, lieutenant-colonel Vladimír V. advised me to write down what happened, so I did that, you just saw the Czech version. I only need a proof for the bank that I reported this fraud at the Czech Police.” “Yeees, we understand this, but we have protocols, we need someone, a Czech person, to translate for you.”

Mondom: ne idegesítsetek: ott van az egész, csehül, már lefordította nekem egy cseh barát. Nincs időm visszatérni, további 2-3 napon át szórakozni ezzel, mert dolgoznom kell, és a cseh barátaim is dolgoznak, nem jöhetnek ide egy bizonyos időpontra. Dehát nekik pontosan erre volna szükségük. Kezdem elveszteni a türelmemet: “Look, it’s not against you or against the Česká Policie, I just would like to understand what exactly is missing here, what do you need in addition. I put all the details in Czech on paper, I do not have additional details to share with you. I attached all the available evidence, printouts, screen shots to this fraud report. I don’t really have time for additional procedures. I do understand: you have to follow certain protocols as police officers but I do not have time for that. You got all the details, if needed you can check even my IP address, I will collaborate with the Police in any necessary means. We are talking about 2500 CZK here, and honestly, I don’t care about that money that much, it’s not a huge amount. I just want to do my citizen obligation; I’d like to make sure that I provided all the necessary details to the Police to be able to stop this scammer, and to save other people, not to fall to the same fraud scheme. Most probably you too, officers were buying already something online, most probably you too sent an advance payment and when you received the goods, you wired the rest of the money to the seller. Most probably you too consider majority of the people honest decent human beings, and most probably majority of the sellers are indeed honest, decent human beings, not some ugly scammers. But now, here we are, we found a scammer and I’d like to help the Czech Police doing its job: please put that person (or organisation) behind bars, do not let them to fraud other people ever again. Please understand that I don’t have additional time to return and to play this game of let’s file an official report.”

Kifejezetten kedvesek és rendesek voltak, hogy abszolút türelmesen és nyugodtan végig is hallgattak (én nem biztos, hogy ekkora beszédet türelmesen végig hallgattam volna:) A fiatalabb tiszt a homlokát vakargatja, érti ő, hogy szinte lehetetlen az, hogy egy újabb napot kivegyek és hogy egy cseh barátom is ugyanezt tegye, hát mi történne, hogyha felhívnám a barátomat, kihangosítom, és élőben fordítana nekem? “You mean, right now? And like that we can file the fraud report?” Igen, pontosan így.

Tehát elkezdtem hívogatni Ricsit. Nem reagál a hívásomra, talán meetingben van – vagy éjszaka dolgozott, oszt most alszik pár órát. Hívom Tomáš-t, ő sem veszi fel, biztosan a németekkel van elfoglalva. Mondom a rendőr tiszteknek, sajnos egyik barátom sem elérhető, aki segíthetne. “What if I would call Mr. Vladimír V., your colleague and if he has time, he could support me with the fraud report.” Látom rajtuk, hogy vonakodnak, de most már benne vannak a táncban, nem hagyhatják abba, táncolni kell.

Hívom a számot, unott hang, már nem is próbálkozom azzal hogy némluvi csészki hanem egyből darálom: proszim, Vladimír V. Adják is, mondom segítségre volna szükségem “I am at the Veveří police station.” Végig kérdezgeti gyorsan, hogy mindent leírtam-e? Igen. Csatoltam is doksikat? Igen. Remek, mondja, adjam át a kollégának a telefont. Magas beosztású rendőrtiszt lehet, mert amikor 1-2 perc múlva leteszik a telefont, a fiatal rendőr arra kér, várjak 30 percet, és hozzák a kitöltött rendőrségi jelentést. Még mindig nem hiszem el, de 14-15 perc múlva belép az utcáról egy magas, jóvágású, remekül öltözött 35-40 év körüli férfi és tökéletes kiejtéssel, magyarul mondja a nevem… majd bemutatkozik: ő Vladimír V. rendőr alezredes, fontosnak tartja az ügyet, ide jött intézkedni, innen átveszi az ügyet. Kedves, segítőkész, és perfekt angolt produkál, ráadásul abszolút profin végzi a munkáját, tíz perc múlva kezemben a rendőrségi jelentés, le is fordítja nekem, amit a kollégái beleírtak a cseh nyelvű fraud report-ba. Az utcán, mielőtt mindketten mennénk a dolgunkra, még megkérdezi, hogy a bank visszautalta-e már a pénzem? Nem, még nem, viszont nem is ezért jöttem ide, az a 2500 korona, főleg így karácsony előtt nyilván hiányozni fog, de nem akkora összeg, hogy a kardomba dőljek miatta, még a jelenlegi helyzetben sem. Azt viszont igenis tudni szeretném, hogy minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy a rendőrség meg tudja állítani ezt az egyént (vagy bűnbandát).

Igen, hümmögi, valószínűleg nem 2500 korona a kár, amit ez az egyén (vagy szervezet) okozott, lehet az akár több százezer is, és nekik pont egy ilyen bejelentésre volt szükségük, nagyon hálásak, köszöni, hogy megtettem, amit meg kellett tennem. Ilyen izgi dolgokkal foglalkozom én a nemlétező szabad időmben. Ezek után pár óra alatt rövidre tudják zárni az ügyet, mivel a csaló bankszámlája megvan, a raffibank felveszi a másik bankkal a kapcsolatot, a rendőrség megkapja a fickó adatait, és be fognak kopogni hozzá, be kell bizonyítania, mikor, mit küldött a kapott pénzekért. Gondolom, itt fogyott el a szerencséje, hiszen eddig bizonyára mindenkit nyugodtan mellbe szívatott, és a szégyenérzet miatt egyszerűen elhallgatták az ügyet, na de én ezt nem tehettem, már csak azért sem, mert Bogi itt sírt nekem egy egész hétvégén át, hogy ő milyen buta, és pocsékul megszívatták. Na, nekem ebből elegem van, hogy lebutázod magadat! Számtalanszor vásároltunk a Marketplace oldalról, és az esetek többségében az eladók jóhiszeműek, a termék mindig megérkezik. Aztán van olyan is, hogy valaki belefut a késbe.

Amikor például elmentem a bankba feljelenteni a csalót, a bankárom mosolyogva mondta, hogy “don’t worry, and please tell your wife, she is not stupid at all, the same happened to me, years ago”. Tényleg azért kezdtem el rááldozni bő két hetet az életemből erre, mert Bogit meg akartam nyugtatni. Csakhogy egy idő után ott álltam a felismeréssel: várjunk már egy pillanatot, ez a fickó lehet, hogy nem csak minket szívatott meg, és ha hallgatnék, lehet, hogy még nagyon sok embert meg fog szívatni. Onnan arrafelé már eszelősen tettem a dolgom. Olyan paksaméta kinyomtatott terhelő bizonyítékkal és cseh feljelentéssel mentem a rendőrségre, hogy a fiatal tisztek csak vakargatták a fejüket. Előtte persze már futottam köröket: valamelyik nap 16 rendőrségi számot hívtam fel, nyilván egyik sem volt hajlandó angolul beszélni, mondom nekik (igen, csehül, igen, én:), hogy akkor esetleg keressenek valakit, aki beszél angolul. Proszim. Egyesek hangján kifejezetten hallottam azt a bizonyos Speak Czech or Die!-t (ami tényleg sosem országspecifikus), mások rácsodálkoztak, hogy ők miért is kellene angolul beszéljenek velem, a saját kis országukban, velem, az alien-nel! Aztán akadt olyan is, akinek határozottan hallottam a hangján a végtelen szomorúságot, hogy jéé, hát valóban… szépen, ügyesen elvégeztem a Rendőr Akadémiát, és képtelen vagyok angolul megszólalni. Nyilván, a 17. szám sem beszélt angolul, de ők legalább hajlandók voltak átadni a telefont annak a rendőrtisztnek, aki perfekt oxfordi angolt nyomatott, és kente-vágta is az egészet, csípőből sorolta a jogszabályokat meg a rendelkezéseket, mindvégig az volt az érzésem, hogy pont ahhoz az ügyosztályhoz tartozik, amelyik az ilyen esetekkel foglalkozik, és ráadásul holmi őrült szerencse alapján valami magas beosztású rendőrtiszt is az én segítőm.

Onnan már egyszerű volt az ügyintézés. Bevonultam előbb, ahogyan Vladimír V. javasolta, a cseh nyelvű fraud reporttal a brünni Náměstí Svobody-ra, a főtéri rendőrörsre. Azok épp renoválnak, tehát átmentem a Kounicovára, ők azt mondták a rendőrpalotában, hogy késő van már (17 óra lehetett), jöjjek vissza reggel hétkor, visszatértem, s miután megértették, mit akarok, s közben amolyan furcsa cserebogárként méregettek a szemük sarkából, végül azt javasolták, hogy sétáljak csak át a Veveří 47 alatti rendőrörsre, na ott a cáca a bejáratnál le akart pattintani, attól bepöccentem, és oda dugtam az orra alá az iratokat, hogy Nerozumím Česky, de én innen el nem megyek, amíg ezt meg nem oldjátok, tudja, kedves hölgyem, én itt mindössze az állampolgári kötelességemet teljesítem, s még csak nem is vagyok cseh állampolgár! Amíg várakoztat, akarva-akaratlanul is megtapasztalom, miért olyan durva pókroc ő, látom, micsoda alakok járnak oda be, és hogy ő a házőrző eb és a villámhárító egyszemélyben – de ami legfontosabb, hogy mindenféle emberpróbáló és véresen komoly, idegszaggató határhelyzetben nyugodt kell maradjon (flegmával forgatja a rágcsit a szájában, szinte elképzelem, hogy az asztal aljára nemcsak riasztógomb van illesztve, hanem ott az élesre töltött pisztoly is), ő itt a szűrő, valójában ő dönti el, pillanatok alatt, kiváló emberismerettel, hogy egyik esettel érdemes, a másikkal pedig nem szabad foglalkozni (vagy nem ott, nem úgy – s elküldi a kuncsaftot más közintézménybe).

Mire eljövök, már egy röpke mosolyt is dob felém, tisztességesen köszönünk egymásnak, ahogy illik: ˈnazɦlɛdanou̯. Long story short: sosem gondoltam volna, hogy valaha az életben önszántamból be fogok vonulni egy rendőrörsre, bárhol is a világon, azt aztán végképp nem reméltem, hogy Csehországban fogok ilyesmit elkövetni magam ellen, és kora reggel tényleg nem hittem volna, hogy ilyen pozitív véleménnyel fogok onnan távozni!

Ráadásul ez nem az első közhivatal Csehországban, ahonnan így jövök ki, nemrég például az Úřad Práce idős ügyintéző nénije sem beszélt angolul, viszont számára (is) tökéletesen elegendő volt a telefonos Google Translate, még hálás is volt végül, hogy nem egészen tíz perc alatt minden iratot aláírtunk, és benyújtottuk a szülői támogatás folyósításáért a kérvényünket. Lehet, hogy mindössze mázlista vagyok, lehetséges, hogy mégiscsak létezik karma, franc tudja, én mindössze egyet tudok: tényleg kedvelem ezt az országot! És még a sör is jó.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ