X. Térítési kísérlet
17.15-17.30

A centrumban nagy a nyüzsgés. Tejet és kenyeret kéne vennem. Buszom három perc múlva indul, nincs időm bevásárolni. A dúskeblű hölgyekkel díszített címlapokat nézegetem a Pressbyrånak nevezett trafik kirakatában.
– Hejszán! – köszön rám valaki. – Felkapom a fejem. Jóképű fiatalember áll előttem. Nem a szomszéd házból láttam kimenni a minap?
– Hej! – Barátságosan rámosolygok. Ilyen sem fordul elő minden nap az emberrel. Ha valaki megszólít az részeg, nagyon öreg, vagy külföldi.
Bemutatkozik. Svennek hívják. Diák, orvosnak készül. Viszonzást várva néz rám. Fogalmam sincs, mit akarhat.
– Arnold – nyújtom a kezem. – Nős, egy gyerek…
– Látásból ismerjük egymást – mondja csillogó fogsorát mutatva. – A szemközti házban lakom.
Akkor nem tévedtem, tényleg szomszédom. Befut a busz, kis időre felfüggesztjük az infor­máció­cserét. A leghátsó sorban találunk két üres helyet. – Gondoltam, meglátogathatnátok. – Felvont szemöldököm láttán mosolyogva teszi hozzá: – Esténként a lakásomon gyülekeznek a testvérek Bibliaolvasásra. Tartsatok velünk!
Ajkamba harapok. El tud engem valaki képzelni, amint kórusban makogok? Engem, aki a részegeknél jobban csak a vakbuzgó vallásosoktól tartom a távolságot?! (Jó, jó, de az politikai szeminárium volt, és nem Bibliát, hanem újságot olvastunk. Azt sem én, olvastam, hanem a laboránsnő. Cserébe munkaidőben állhatott sorba húsért.) Nagyot nyelek, pókerarcot vágok, udvariasan elhárítom a meghívást.
– Igazán sajnálom, az ilyesmi nem nekem való. – Elnézően mosolyog, hozzászokhatott az ilyen reakcióhoz.
– Mondd, hiszel-e Istenben? – kérdezi.
Nem is gondolkozok, csak kicsúszik a számon. – Mennyi pénzed van a bankban? – Szaporán pislog, nem érti. – Ez is magánügy, meg az is. Nemde?
Sven két megállónyit hallgat, aztán duzzogva kérdezi: – Miért utasítod vissza a lehetőségét annak, hogy megtérj?
Magyarázom a boldogtalannak, hogy semmiféle csoportos tevékenységet nem csípek. Még kiderül, hogy valami disznóság, és egész életemben tagadhatom, hogy valaha is odatartoztam. – Előbb utóbb megtalálják a Septuaginta (gy.k. az első Bibliabizottság) egyik tagjának a levelét, melyben bevallja, hogy mivel nem tudott héberül, a rábízott részt hasból fordította görögre. És mi a biztosítéka annak, hogy Hieronymus ismerte a görög és latin nyelv minden árnyalatát? Az ő fordításában még az egyszarvú is benne volt, de a középkorban kicenzú­rázták belőle.
– Nem vagy kissé pesszimista, barátom? – vonja fel a szemöldökét.
– Nem, inkább jól értesült… – vágom rá. – Én is szoktam lapozgatni a Bibliát, de az unalmas részeket átugrom. Ti meg éppen ezeknél a részeknél ragadtok le és rágódtok rajta. – Megér­keztünk, szedelőzködöm. – Értsd meg, nem a hittel van bajom, hanem az eszközökkel. És nem keresem kákán a csomót, hiszen az első ember teremtését is elfogadom, a másodikét is, de – fogózz meg – én a harmadik teremtésére vagyok kíváncsi! Na meg arra, hogy orális szex esetén kiűzettünk volna a Paradicsomból?
Alkalmi térítőm köszönni is elfelejt. Pedig lett volna hozzá még néhány kérdésem.

Következik: XI. Tehén-rulett
17.30-18.30

Forrás: Svédcsavar. MEK